Forrás: 2009
http://www.gyaszportal.hu/cikkek/hogyan-elnek-akik-visszatertek-halalbol
A klinikai halálból visszatért emberek
gondolkodásmódja jelentősen megváltozik. Ezek a változások ugyanolyan
általánosak és jellegzetesek, mint a halálközeli élmények standard elemei.
A változások két csoportba oszthatók: az elsőbe az
önmagukról alkotott kép, a többi ember megítélése és az élet értékeinek
szemlélete tartozik. Ezek módosulása – kisebb-nagyobb mértékben – mindazokra
jellemző, akik tudatában vannak annak, hogy ők klinikai halottak voltak –
függetlenül attól, hogy ennek kapcsán volt-e halálközeli élményük. A változások
második csoportját a halálról, a túlvilágról, az Istenről és a vallásról
alkotott vélemények módosulása képezi. Ezek a változások kizárólag azokra
jellemzők, akik a klinikai halál során halálközeli élményt is éltek át.
Az első csoportba sorolható főbb változások a következők:
a klinikai halálból felélesztettek egyfajta
újjászületésként, életük újrakezdésének esélyeként értékelik visszatérésüket;
úgy érzik, valamilyen célja van annak, hogy nem haltak meg; nagy aktivitással
kezdik el kutatni életük értelmét; gyakran több munkát is elvállalnak – köztük
több karitatív tevékenységet; növekszik a vallás és a filozófia iránti
érdeklődésük; az élet legfontosabb értékeinek a mások javára fordítható tudást
és a szeretetet tartják; csökken számukra a siker, a pénz, a karrier, a hatalom
jelentősége; emberi kapcsolataikban toleránsabbak, empatikusabbak; önmagukat is
jobban elfogadják; életszeretetük növekszik. Ezek a változások valószínűleg a
halállal való személyes szembesülés hatására következnek be.
A második csoportba tartozó változások közül a
leggyakoribbak a következők:
erőteljesen csökken a haláltól való félelem; növekszik a
túlvilági életbe vetett hit; (ritka, de jellegzetes és egybecsengő a “Fény
városainak” és – rendkívül ritkán – a “zavarodott lelkek birodalmának” leírása,
egyeseknél a “tökéletes tudás” tapasztalata); az élmény átélői gyakran úgy
érzik, hogy közvetlenebbé vált Istennel való kapcsolatuk; a legtöbben úgy
érzik, hogy vallásos hitük mélyebbé vált, de élményük után sokan már kevésbé
tartják fontosnak az egyházi szertartásokon való részvételt, a vallási élet
külsőségeinek betartását; többen érdeklődni kezdenek a sajátjuktól eltérő
vallások iránt is. Ezek a változások valószínűleg a halálközeli élmény során
átélt tapasztalatok következményei.
A klinikai halálból visszatért emberek ezeket a változásokat
általában pozitívan értékelik – ám vannak a halálközeli élményeknek
jellegzetesen negatív utóhatásai is. Ezek közé tartozik a “halott vagyok
szindróma” (az újjáélesztett ember nem tudja biztosan eldönteni, hogy él-e,
vagy meghalt); a “visszatérési szindróma” (a halálközeli élmény szép
tapasztalatai után kellemetlen csalódás az a tudat, hogy továbbra is élnie
kell); átmeneti öngyilkossági gondolatok; a környezet “bolond”-nak tarthatja az
élményét elbeszélőt, aki néha maga is úgy érzi, hogy ezek nem normális jelenségek;
a tartós szemléletbeli változások zavarodottságot és elutasítást válthatnak ki
a hozzátartozók, barátok részéről.
A halálközeli élményekről szerzett ismeretek részévé váltak
néhány pszichoterápiás eljárásnak. Az élmények elemeinek vagy utóhatásainak felhasználásával
egyesek öngyilkossági kísérletet elkövetőknek, haldoklóknak, gyászolóknak
nyújtanak segítséget.
Pilling János dr. pszichiáter
Bővebben ld.:
- Ács Géza – Pilling János – Zatik István: Meghaltam – és élek. Halál közeli élmények. Medicina, 1992
- Pilling János: “És az Úr azt mondta nekem…” Halálközeli élményt átélt emberek világ- és túlvilágképe. In: A halál és a haldoklás kultúrantropológiája. SOTE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése