1998
A klinikai halálból visszatért emberek szemlélete, gondolkodásmódja jelentõsen
megváltozik a halál közelségének megtapasztalása után.
A változások két csoportba oszthatók: az elsõbe az énkép, a többi ember megítélése és
az élet értékeinek szemlélete tartozik. Ezek módosulása (kisebb-nagyobb mértékben)
mindazokra jellemzõ, akik tudatában vannak, hogy õk klinikai halottak voltak – függetlenül
attól, hogy ennek kapcsán volt-e halálközeli élményük. A változások másik csoportját a
halálról, a túlvilágról, az Istenrõl és a vallásról alkotott vélemények módosulása képezi. Ezek
a változások elsõsorban azokra jellemzõk, akik a klinikai halál során halálközeli élményt is
átéltek.
A tanulmány – szakirodalmi leírások és saját vizsgálatok eredményei alapján –
bemutatja és beszámolókkal illusztrálja a különbözõ változások jellegzetességeit. A szerzõ
felhívja a figyelmet az utóhatások kevésbé vizsgált területeire – különös tekintettel a negatív
hatásokra –, és ismerteti a pozitív utóhatások néhány pszichoterápiás felhasználási
lehetõségét.
„Ha meghalok, ki hal meg
bennem, velem, helyettem?”
(Weöres Sándor: Agónia)
Születésünk óta igyekszünk megismerni és megérteni a világot. Kisgyermekként még számos
dolog megértéséhez kevés a tudásunk, ám ahogyan növekszünk, ezek száma egyre csökken.
Mégis: még felnõttként is vannak olyan területek, amelyek kívül esnek tapasztalásunk
határain. Wallon ultrajelenségeknek nevezi ezeket. Ilyen pl. az idõ, az Univerzum, az élet és a
halál is.
A halál megismerésnek, megértésének vágya õsi törekvés. Ez a kérdés azonban
évezredeken keresztül kívül esett a tudomány határain: a halál által felvetett kérdésekkel
elsõsorban mûvészek és filozófusok foglalkoztak. Ezen a téren azonban jelentõs változást
hozott a XX. század, melynek közepén új tudományág született: a halál, a haldoklás és a gyász
kérdéseit vizsgáló tanatológia. Ez az interdiszciplináris tudományterület módszeresen
törekszik a halállal kapcsolatos kérdések vizsgálatára, kutatva ennek kultúrtörténeti, néprajzi,
pszichológiai, szociológiai, etikai, stb. kérdéseit.
Ennek a fiatal tudományágnak is a legújabb területe az, amely a klinikai halálból
visszatért emberek tapasztalatait vizsgálja. Bár ilyen beszámolók már évezredek óta
ismeretesek, csak korunkban, a reanimációs technika fejlõdésével vált lehetõvé, hogy az ún.
halálközeli élmények tudományos vizsgálatokra is alkalmas nagy számban kerüljenek
nyilvánosságra.
Kezdetben az érdeklõdés – érthetõen – magára az élményre irányult. A ‘80-as évektõl
elejétõl azonban egyre több kutató figyelme terelõdött egy nem kevésbé érdekes területre: az
élmény utóhatásaira. A halálközeli élmények egyik legnevesebb kutatója, Kenneth Ring magát
az élményt egy magszemhez hasonlítja, amely késõbb kicsírázik és felnõ. Mint írja, a
halálközeli élmények kutatói kezdetben úgy tekintettek erre a jelenségre, mint egy frissen
bevetett kertre – s most ámulva láthatják, milyen virágok népesítik be ezt a kertet. (Ring,
1990, 23)
Ebben a tanulmányban ezt a kertet igyekszünk majd bejárni. Az utak megtalálása nem
könnyû. A halálközeli élmény ugyanis sokrétû és mélyreható változásokat idéz elõ az emberek
szemléletében. Az élményt átéltekkel folytatott beszélgetésekbõl eddig kb. 30 területen
figyeltek meg jellegzetes szemléletbeli változásokat, amelyek ugyanolyan általánosnak
tûnnek, mint a halálközeli élmény visszatérõ elemei.
A változások csoportosítására Kenneth Ring tett kísérletet. Õ két nagy csoportot
különített el: az egyik a klinikai halált átélt emberek viszonyulása önmagukhoz, a többi
emberhez és az élet értékeihez; a másik a halálhoz és a valláshoz fûzõdõ viszony
megváltozása. Az elkülönítés alapját kontrollcsoporttal való összehasonlítás képezte. Míg az
elõzõ változások mindenkinél bekövetkeznek, aki a klinikai halált átélte – függetlenül attól,
hogy volt-e ezalatt halálközeli élménye, vagy sem – addig a halállal és a vallással kapcsolatos
attitûdök jelentõs megváltozása elsõsorban az élményt átéltekre jellemzõ. (Ring, 1993, 185)
A két csoport közti különbséget érthetõvé teheti a halálközeli élmények tartalma. Az
élmény átélõi ugyanis tapasztalják, hogy tudatuk, észlelésük megmarad a szív megállása után
is, találkozhatnak elhunyt hozzátar tozóikkal és egy magasabb rendûnek érzett szellemi lénnyel
is. Ez képezheti a halállal és a vallással kapcsolatos szemléletváltozás alapjait.
A klinikai halál azonban – függetlenül attól, hogy járt-e halálközeli élménnyel, vagy
sem – önmagában is egy olyan krízishelyzet, amelynek átélése hatással van az élet értékeinek
megítélésére. Heidegger filozófiájának egyik alapgondolata az ún. határhelyzetek értékelése. A
fogalom alatt az élet mindennapos eseményeitõl eltérõ helyzeteket érti, amelyek
megoldásához nem elegendõek köznapi magatartásmintáink. A határhelyzetek között
kiemelkedõ jelentõséget tulajdonít a halálnak, ill. a haláltudatnak, amely az élet értékeivel
való szembenézésre kényszerít bennünket. Kunt Ernõ maga is úgy véli, hogy életünk során
számos sorsfordulót, „átváltozást” élünk át – felnõtté válást, esküvõt, gyermekeink születését
– s ezek sorában az „utolsó átváltozás” a halál. A vele való szembenézés megváltoztatja az
élethez való hozzáállásunkat, önmagunkhoz és a többi emberhez fûzõdõ viszonyunkat. (Kunt,
1987, 30-31)
Tekintsük át, hogyan változik meg azok szemlélete, aki személyesen élték át a halállal
való szembesülést!
A klinikai halálból visszatérve sokan úgy érzik, új esélyt kaptak a Sorstól, hogy
életüket újrakezdhessék. Bár meghalhattak volna, mégis megmenekültek ebbõl a halálos
veszedelembõl. Egyfajta újjászületésként élik ezt meg. Jankovich István saját halálközeli
élményérõl írt könyvében azt mondja errõl:
„1964 szeptember 16.-án meghaltam, és pár perc múlva újból születtem, mint egy új
ember, egészen más ideálokkal, tapasztalatokkal és ismeretekkel.”
(Jankovich, 1992a, 13)
Mindezek után úgy gondolják, valamilyen célja van annak, hogy nem haltak meg és
folytathatják az életüket. Erre vonatkozóan saját vizsgálataim alapján egy magyarországi
beszámolóból idézek:
„Az Úr kísért vissza engem, ahogyan egy vendégünket kísérjük ki. Úgy éreztem, mintha a
világûrön haladnánk keresztül. De én nem néztem semerre, csak Õt figyeltem, a Központi
Szeretetet. Fogta a kezem, és beszélt hozzám. Elmondta, hogy vissza kell térnem, mert
terve van még velem. Hozzátette azonban, hogy gondoskodása és szeretete továbbra is
velem marad. Ekkor már véget ért az utunk, és megláttam a testemet. Ha az Úr nem
mondta volna el mindezt, biztos, hogy nem szerettem volna visszatérni. Így azonban
megértettem, hogy dolgom van még ezen a földön.”
(Ács, Pilling, Zatik, 1992, 68)
Ezt a földi célt, feladatot azonban a halálközeli élmény során általában nem ismerik meg.
Ezért – visszatérve az életbe – keresni kezdik, mi az a feladat, amelyet el kell végezniük.
Megpróbálnak olyan életformát találni, amely összhangban áll tapasztalataikkal. Jellegzetes,
hogy nagy aktivitással vetik magukat a munkába, s egyszerre több területen is megpróbálnak
mások hasznára lenni. Így pl. az az asszony, akinek a beszámolójából az imént idéztem,
találkozásunkkor, 70. évén túl is gerincsérült betegeket ápolt, haldoklókat gondozott,
minisztériumokkal levelezett a kisnyugdíjasok jobb megélhetéséért, elkezdett a cigány-folklór
kutatásával foglalkozni, és aktívan részt vett saját városának közéletében is.
A legtöbben úgy érzik, nem tudják biztosan, mi az a feladat, amelyet végre kell
hajtaniuk, de ha megtalálják, felismerik. Egy amerikai nõ a következõképpen jellemezte ezt az
érzését:
„Most az a legfontosabb célja az életemnek, hogy tapasztalatomat pozitív, értékes módon
használjam fel, hogy másoknak segíthessek. Legnagyobb problémám, hogy kitaláljam,
miként tudnám ezt a leghatékonyabban megvalósítani.”
(Ring, 1990, 220)
Néhányan úgy érzik, ez a feladat az, hogy megismertessék másokkal saját tapasztalataikat.
Kenneth Ring egyik beszélgetõtársától a következõ választ kapta arra a kérdésére, hogy
közölt-e vele valamit a Fénylény:
„Igen..., hogy érdemes lenne engem visszaküldeni, hogy tudást közvetítsek,
tapasztaltaimról beszámoljak, hogy létezik élet sokkal magasabb szinten is..., hogy sokkal
többek vagyunk, mint azt képességeink és lehetõségeink alapján tudjuk.”
Ebbõl adódóan sokan élményük után intenzíven érdeklõdni kezdenek a halálközeli élmények
szakirodalma, mások tapasztalatai iránt. Megfigyelhetõ azonban ennek az ellenkezõje is: az
elzárkózás a szakirodalom megismerésétõl. Ezt általában azzal szokták indokolni, hogy
szeretnék az élményüket eredeti formájában, torzításmentesen megõrizni és átadni másoknak.
Sokan úgy érzik: ahhoz, hogy ezt az ismeretlen, rájuk bízott feladatot elvégezhessék,
több tudásra van szükségük. Felértékelõdik számukra a tanulás fontossága. Kutatni kezdik az
élet értékeit, s így figyelmük gyakran a vallások, és a filozófia felé fordul. Egy amerikai
asszony azt mondta errõl Ring-nek:
„Azt a kényszerítõ kívánságot fedeztem fel magamban, hogy lelki dolgokkal foglalkozzak
(a Bibliával és más bölcs tanításokkal) és a szokatlan jelenségekkel is. Olvasok, és
megpróbálok amennyit csak lehet, tanulni. Nem tudom, de valahogy olyan érzésem van,
hogy valami nagyobb dologra készítettek elõ.”
(Ring, 1990, 220)
Sokan beszámolnak arról, hogy élményükbõl megtanulták: földi létünk egy olyan iskola,
amelynek tapasztalatai – így megszerzett tudásunk is – saját fejlõdésünket szolgálják. Ez a
fejlõdés többek szerint a halál után is folytatódhat, s általa kerülünk közelebb ahhoz a
magasabb rendû lényhez, amelynek átfogó szeretetét és tudását élményükben átérezték.
Hangsúlyozzák azonban azt is, hogy ez a tudás nem önmagáért és önmagunkért való: csak az
a tudás értékes igazán, amellyel mások javát is szolgáljuk. Ez pedig elvezet a másik fontos
értékhez, amelyet szinte mindenki hangsúlyoz, aki a klinikai halálból visszatért: a szeretethez.
A szeretet fontosságának kiemelése gyakran az életút végigtekintésén alapul. Sokan
beszámolnak arról, hogy életükbõl nem csupán saját tetteiket látták, hanem átérezték azt a
hatást is, amit cselekedeteik másokra gyakoroltak. Életfilmjükön néha elfeledettnek tûnõ apró
részletek válnak fontossá:
„egy mosoly, egy bátorító szó, egy önfeláldozó, apró tett.”
(Eadie,
1994, 75) Betty Eadie leírja, hogy élményébõl megtanulta azt a hatást is, amit õ „hullám-
effektusnak” nevez: ha szeretetet adunk másoknak, õk is szeretettel fordulnak a többiek felé –
s ha bántóan viselkedünk velük, õk is így viselkednek majd más emberekkel. (Eadie, 1994,
148) Ám nem csupán saját életük újraélése indítja õket a szeretet fontosságának
hangsúlyozására, hanem a fénylõ, isteni lény teljes, tökéletes szeretetének érzése is. Betty
Eadie saját élményérõl szóló „Átölel a fény” c. könyvében azt írja:
„Mindenekfelett azt mutatták meg nekem, hogy a szeretet a legfõbb jó. Láttam, hogy igaz
szeretet nélkül semmik vagyunk. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk másoknak, hogy
gondoskodjunk másokról, hogy megértsük egymást, megbocsássunk és szolgáljunk
egymásnak. Azért vagyunk itt, hogy minden földre született ember iránt szeretettel
legyünk.”
(Eadie, 1994, 74)
Ennek megfelelõen élményük után sokkal nagyobb empátiával fordulnak mások felé. Ennek a
következménye az is, hogy kevésbé ítélnek el másokat, elfogadóbbá, toleránsabbakká válnak.
Jankovich István azt írja errõl:
„Az embereket olyannak kell elfogadnunk, amilyenek. Mindenkinek megvan az oka és
indítéka, hogy olyan legyen, amilyen. Ez azt jelenti, hogy embertársainkat nem
alakíthatjuk kedvünk szerint, és személyiségüket nem szabad saját elképzeléseinknek
megfelelõen változtatnunk”
(Jankovich, 1992a, 147)
A halálközeli élményt átélt emberek azonban nemcsak másokat, hanem önmagukat is jobban
el tudják fogadni. Egy amerikai nõ azt mondta errõl:
„Élményem elõtt – mint a legtöbb ember – nem különösebben voltam magammal
megelégedve. De most valóságosan tapasztaltam mennyit érek és hogy Isten – a Fény –
mennyire szeret engem; naponta erre emlékszem. Gyakran így gondolkodom: »Ha Õ ilyen
sokra tart engem (ahogy számomra azon a januári napon kiderült), akkor biztos, hogy
értékes ember vagyok, teljesen mindegy, hogy milyen negatívan ítélem meg magam.«
Efelõl nincs kétségem. Nézze, minden hibám ellenére Õ úgy határozott, hogy megosztja
velem ezt a tapasztalatot, ami egész életemet megváltoztatta. Nem azért, mert én ezt
megérdemeltem, vagy mert elõkészültem rá, hanem valamilyen ismeretlen okból érek
valamit a szemében. És amióta errõl meg vagyok gyõzõdve, többre értékelem magamat
is.”
(Ring, 1990, 219)
Önmaguk elfogadása és a mások iránt érzett szeretet szoros kapcsolatban áll azzal a
megújuló és felerõsödõ életszeretettel, egység-érzéssel, amely a klinikai halálból visszatértek
közül sokakat eltölt. Ennek érzékeltetésére egy magyarországi beszámolóból idézek:
„
Mióta bepillantottam az élet és a halál titkaiba, még arra is vigyázok, hogy egy hangyát
el ne tapossak. Ha az úton látom, kikerülöm, és ha véletlenül rálépek, imában kérem az
Urat, hogy bocsásson meg.”
(Ács, Pilling, Zatik, 1992, 73)
Ezzel egyidejûleg gyakran megfigyelhetõ, hogy a halálközeli élményt átélt emberek képessé
válnak arra is, hogy ezeket az érzéseiket, szeretetüket nyíltabban kifejezhessék.
Értékrendjük ezen jellegzetes átalakulásának velejárója – mondhatni: következménye
–, hogy sokkal kisebb szerepet tulajdonítanak a (mindennapi életünkben gyakran oly
fontosnak hitt) sikernek, hírnévnek, karriernek és a pénznek. Karakterisztikus példája ennek
az a 70. évén túli asszony, akirõl korábban már leírtam, mennyi mindennel foglalkozik. Akkor
találkoztam vele elõször, amikor Romániából sokan települtek át Magyarországra. Elmondta,
hogy férje halála után üresen maradt egy ház, amelyet õ akkor teljes berendezésével együtt egy
Erdélybõl áttelepült család egyik tagjának nevére íratott – anélkül, hogy korábban ismerte
volna õket.
Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy a klinikai halálból visszatért emberek
szemlélete jelentõs mértékben megváltozik – elsõsorban az élet értékeinek és önmaguknak a
megítélésében –, és mindez jelentõsen kihat a többi emberrel való kapcsolatukra is. Ezek a
változások – bár eltérõ mértékben – mindenkinél felléphetnek, aki a meghalás közvetlen
közelébe került. A szemléletbeli változások másik csoportja, a halálhoz és a valláshoz fûzõdõ
viszony megváltozása azonban elsõsorban azokra jellemzõ, akik a klinikai halál alatt
halálközeli élményt éltek át.
A halálról alkotott kép változásának alapja nyilvánvalóan a halál közvetlen
megtapasztalása lehet. A halál belsõ átélése – melytõl ismeretlenül gyakran rettegünk – a
halálközeli élményben felszabadító, boldog érzésként jelenik meg. Jankovich István így
jellemzi ezt:
„Igen elcsodálkoztam azon, hogy a halált egyáltalán nem találtam
kellemetlennek. Nem féltem a közeledõ haláltól. Teljesen természetes, magától értetõdõ
volt, hogy meghalok, s végre elhagyom ezt a földet. Életem folyamán soha nem hittem
volna, hogy ilyen egyszerûen és szépen meg lehet válni az élettõl, s egyszerre nem
kapaszkodunk már görcsösen az élethez. A halállal kapcsolatos ismereteink hiánya
okozza, hogy annyira ragaszkodunk az élethez.”
(Jankovich, 1992a, 55)
Betty Eadie pedig a következõ érzéseit fogalmazta meg:
„Az elsõ benyomásom az volt, hogy szabad vagyok. Semmi természetellenes nem volt
ebben az élményben. ... (A testem) olyan volt, mintha levetettem volna valami elhasznált
ruhát, és örökre félredobtam volna.”
(Eadie, 1994, 50)
Természetes, hogy ezek után, visszatérve a földi életbe, jelentõsen csökken a haláltól való
félelem. Ismét egy hazai beszámolóból idézek:
„Nem félek a haláltól. Tudom, hogy ez csupán egy átmenet egy másik, szebb világba. A
halál így azt a beteljesülést jelenti, amely értelmet, célt ad az életnek.”
(Ács, Pilling, Zatik, 1992, 67)
Ez az idézet már rámutat a halálközeli élményeket követõ egyik legkarakterisztikusabb
változásra is: az élményt átéltek körében jelentõsen nõ a túlvilági életbe vetett hit.
Rendkívül érdekes megismerni, hogy milyennek festik le a halálközeli élményt átéltek
ezt a bizonyos „másik, szebb világot”. Ennek részletes leírása a halálközeli élményekben sem
gyakori. Ebbe a világba ugyanis csupán kevesen nyernek bepillantást – jellegzetesen azok,
akik valamilyen okból szokatlanul hosszú ideig voltak a klinikai halál állapotában. A világ
legkülönbözõbb részein élõ emberek leírása azonban ezen a téren is megegyezik. A
beszámolók egységesen egy csodálatos várost írnak le, amelyet általában a „Fény városának”,
„Aranyvárosnak” neveznek. Ennek leírásakor azonban hangsúlyozzák, hogy szavaik csak
hasonlatok, közelítések lehetnek, mert a város földöntúli szépségét nem tudják visszaadni.
Egy férfi, aki hosszas klinikai halált élt át (amelyet maradandó károsodásai, pl. izombénulásai
is jeleznek), a következõképpen próbálta meg jellemezni ezt az élményt:
„Közelebb mozdultam a fényekhez, és megállapítottam, hogy városok azok –
városok fényekbõl. Ugyanabban a pillanatban világossá vált számomra, hogy
megérkeztünk. Az utazásnak vége. Nem lebegtem tovább.
Egy világos, nagyon szép téren álltam. Le akarom írni, hogy nézett ki: az épület,
ahová bementem, egy katedrális volt – a Márk templom stílusában épült, vagy a Sixtusi
kápolnáéban, de a téglák és a kövek mintha plexiüvegbõl lettek volna. Terek voltak,
amelyeknek volt kiterjedésük, de keresztül láthatott rajtuk az ember, és minden tér
közepén ez az arany- és ezüstszínben szikrázó fény. Lehetett az épületet látni, de a
fényességbõl kifolyólag alig... Vagyis ez a katedrális szó szerint tudásból épült fel. A
tudás forrásánál álltam. Szinte éreztem ... adatokkal lettem beborítva. Minden oldalról
záporoztak rám az információk – mintha folyó vízbe merítettem volna a fejem és minden
vízcsepp egy-egy információ lenne, ami átfolyik a fejemen.”
(Ring 1990, 69)
Saját vizsgálataim során is találkoztam olyan emberrel, aki átélte ezt az élményt. Érdekes
lehet a két beszámoló összehasonlítása:
„Utam végén egy csodálatos, fényben pompázó városba érkeztem. Házakat láttam,
folyókat, gyümölcsözõ fákat, virágokat – és minden olyan ragyogó volt, mintha aranyból
lenne. Aranyváros – talán ez a legjobb szó rá. Ott mindent az Úr fényessége tölt be,
ugyanaz a fény, amely Mózes arcán ragyogott a Vele való találkozás után. Amikor
megérkeztem az Aranyvárosba, a mindenség ura fogadott. Nem igaz, hogy az Úr
szakállas öregember: fiatalabb õ mindenkinél. Nem férfi és nem nõ – Õ a kisugárzó
szeretet. Aranyló ködfátyolban jelent meg elõttem. Ruha helyett hasonló, de nem aranyló
ködfátyol borítja az ott élõ lelkeket is. Ezeknek ugyanolyan alakjuk, ugyanolyan
testrészeik vannak, mint nekünk. Így ismerhetjük fel halott rokonainkat, ahogyan én is
találkoztam édesapámmal, férjemmel, testvéreimmel. Szavak nélkül, pusztán
gondolatokkal beszélgettünk. Az Aranyvárosban hatalmas csarnokokban rengeteg könyv
és tekercs van. Megkérdeztem az Úrtól, hogy milyen könyvek ezek, és Õ azt válaszolta,
hogy a világmindenség tudásának könyvei. Az emberek ugyanis ott, a másik dimenzióban
is állandóan tanulnak. Asztaloknál ülve, fûben fekve, fák alá ülve – mindenütt tanuló
embereket láttam.”
(Ács, Pilling, Zatik, 1992, 47)
Mindkét beszámoló kiemeli a tökéletes tudás átélését. A halálközeli élményt átélt embereknek
ez a ritka élménye túlvilágképük integráns részévé vélik. Ez a tudás a mi fogalmainkkal
nehezen közelíthetõ meg, mert nem kizárólag tárgyi ismereteket jelent, hanem – az
elmondások szerint – a valódi ismeretek összességét, az univerzum, a Teremtés lényegérõl és
céljáról való teljes ismeretet. Erre az ismeretre a Biblia is utal, amikor azt írja: „Mert most
tükör által homályosan látunk, akkor viszont színrõl színre; most rész szerint van bennem az
ismeret, de akkor pedig úgy ismerek majd, mint ahogyan én is megismertettem.” (1Kor.
13,12.) Az információk átadása – saját idõfogalmunk szerint – egyetlen pillanatban történik,
minden formában: látványban, hangban, gondolatban. Ez a tudás élményük során mindvégig
birtokukban marad, de az életbe való visszatéréskor legnagyobb részét elveszítik. (Érdemes itt
megjegyezni, hogy a Léthé, a felejtés folyója a görög mitológia túlvilágképének is része,
valamint azt, hogy Platón szerint a földi tudás megszerzése nem más, mint a túlvilági
ismeretek részleges felidézése, újratanulása.)
A tudásnak ezt a teljességét, a fény városának lenyûgözõ látványát néhányan a
mennyországgal azonosítják. Néha azonban ez a kép csak szimbolikus for mában jelenik meg.
Egy idõs asszony arról számolt be nekem, hogy élménye során két utat látott maga elõtt. Az
egyik csodálatos szépségû, árnyas, zöldellõ fákkal övezett volt, a másik utat viszont
elfûrészelt, porlepte törzsek szegélyezték, amelyek fölött varjak károgtak. A mennyországba és
a pokolba vezetõ utak analógiája kézenfekvõnek tûnik.
Jóval kevesebb azoknak a száma, akik valóban a pokol képeire emlékeztetõ
élményekkel térnek vissza. Raymond Moody második könyvében (Gondolatok a halál utáni
életrõl) egyenesen azt írja: „senki sem tett utalást olyasmire, amit pokolnak nevezünk”
(Moody, 1983, 199) – bár hozzáteszi, hogy ez önmagában még nem zárja ki a pokol létét.
Valójában a beszámolóknak egy igen szûk – szinte szakirodalmi ritkaságnak számító –
csoportja tesz említést az ún. „zavarodott lelkek birodalmáról”. A leírások szerint az élményt
átélõ néha lát olyan szellemi lényeket, amelyeket szomorúság, tétovázás, reménytelenség
jellemez. Egy halálközeli élményt átélt asszony a következõképpen jellemezte ezt:
„Az a hely, ahol elhaladtam mellettük, sötét volt, ellentétben a többi, ragyogóan fényes
területtel. Külsejükben jobban hasonlítottak az emberekhez, mint a többiek, bár azok is
különböztek mitõlünk. Fejüket lehajtva szomorú, kétségbeesett tekintettel vonszolták
magukat, mint akik súlyos láncokat hordanak. Nem tudom, miért is mondom ezt, hiszen
nem emlékszem, hogy lábakat láttam volna. Nem tudom, kik voltak õk, de fáradtnak,
tompultnak, szürkének néztek ki.”
(Moody, 1983, 186)
George Ritchie „Visszatérés a holnapból” c., saját élményérõl szóló könyvében arról ír, hogy
ezek a lények öngyilkosok lelkei, amelyek megpróbálnak kapcsolatba lépni földi emberekkel,
hozzátartozóik, barátaik bocsánatát kérik – ám azok nem hallják meg õket.
Az ilyen típusú leírások azonban rendkívül ritkák, gyakoriságuk talán csak
ezrelékekben adható meg. Érthetõen keltett tehát nagy feltûnést Maurice Rawlings (1980)
írása, amelyben azt állítja, hogy az általa ismert esetek mintegy felében számoltak be pokolra
utaló részletekrõl. A szerzõ kardiológus, így lehetõsége volt közvetlenül az újraélesztés után
beszélni a halálközeli élményt átélt emberekkel. Véleménye szerint a rossz tapasztalatokat
átéltek utólag elfojtják élményeik poklot idézõ részleteit.
Rawlings írását azonban többen bírálják. A halálközeli élmények egyik neves kutatója,
Michael Sabom szintén kardiológus, de hasonló tapasztalatokkal még sohasem találkozott.
Rawlings könyvétõl távol áll a tudományos megközelítés, írása elsõsorban vallási értekezés.
Elfojtási elméletének ellentmond, hogy a pokolbéli víziók igen élesen megmaradnak az
emlékezetben, ha azokat kábítószer (általában LSD, vagy meszkalin) idézi elõ. (Ring 1993,
225–228) Mindemellett Rawlings megfigyelései nem vethetõek el, de további bizonyításra
szorulnak, csakúgy, mint általában a halálközeli élményt átéltek többi tapasztalata a „másik
világ”–ról, hiszen errõl a területrõl igen keveset tudunk.
Talán éppen ezért, mindenkit, aki megismeri ezeket a leírásokat, csábít annak a
lehetõsége, hogy a túlvilágról szóló beszámolókat a másvilág hiteles leírásának tekintse. Ez a
lehetõség – természetesen – nem zárható ki. Mindenképpen figyelembe kell azonban vennünk
azt is, hogy a halálközeli élmény összetett jelenség, amelynek kialakításában vitathatatlan
szerepe van biológiai és pszichológiai tényezõknek is. Bizonysággal tehát csupán annyit
állíthatunk, hogy a klinikai halált átélt emberek egy része ilyennek tapasztalja a halált, s ilyen
képeket és érzéseket él át közben. Mindezek értelmezése azonban már inkább saját, jelenlegi
ismereteinket, és nem feltétlenül a valóságot tükrözi.
A halálközeli élményt átéltek számára azonban ezek mindenképpen valóságosnak
érzett tapasztalatok. Ez teszi érthetõvé a vallással kapcsolatos nézeteik megváltozását is.
Sokan úgy érzik, hogy halálközeli élményük következtében sokkal szorosabb,
közvetlenebb kapcsolatba kerültek Istennel, mint azt megelõzõen. Ennek megfelelõen többet
imádkoznak hozzá, vagyis inkább – ahogyan ezt többen megfogalmazzák – „beszélgetnek
vele”. Erõsödõ hitük ellenére azonban kevésbé vesznek részt a vallási közösségek életében,
általában kevesebbet járnak templomba. Ennek magyarázataként azt szokták mondani:
élményükbõl megtanulták, hogy Isten a vallások fölött áll, s hogy a különbözõ vallások eltérõ
– vagy annak tûnõ – nézetei, elõírásai csupán földi gondolkodásmódunkat tükrözik. Egy
amerikai nõ – aki élménye után a vallásról készítette diplomamunkáját – így ír errõl:
„Számomra úgy tûnik, mintha már »kinõttem« volna a »vallásból«. Ezen azt értem, hogy
a vallás olyan, mint egy szerszám, egy eszköz a cél eléréséhez, aminek segítségével a
lelkiség magasabb szintjét éri el az ember. Tapasztalataim szerint a szervezett vallások
gyakran elhanyagolják a lelkiségnek ezt a szintjét, miközben erõsen koncentrálnak a
kicsinyes elõírásokra, tételekre és a felekezetek közötti konfliktusokra.”
(Ring 1990, 219)
A már többször idézett Betty Eadie saját beszámolójában azt írja, arra a kérdésére, hogy miért
van ennyi vallás a világon, azt a választ kapta, hogy a különbözõ vallások által minden ember
azon az úton juthat el Istenhez, amely hozzá a legközelebb áll. Hozzá hasonlóan más
halálközeli élményt átélt emberek is gyakran hangoztatják azt a meggyõzõdésüket, hogy
minden vallás sok igazságot tartalmaz – tehát nyitottabbá válnak más vallások elfogadására is.
Élményük után többen érdeklõdni kezdenek a keleti vallások iránt, elfogadhatóbbnak találják
a reinkarnáció gondolatát – és egyesek ezt nem érzik ellentétesnek keresztény hitükkel. Az
újjászületéseket õk olyan fejlõdési lehetõségeknek tekintik, amelyek közelebb vihetnek
bennünket Istenhez. Jankovich István egyik könyvének „Saját keresztényi reinkarnációs
gondolataim” c. fejezetében a következõket írja:
„Számomra a reinkarnáció a legnagyobb kegyelmi aktus. ...Keresztényi remény tölt el,
hogy számos hibám ellenére egyszer majd Isten orcája elé juthatok.”
(Jankovich, 1992b, 125)
Mindezekrõl az attitûdbeli és személyiségváltozásokról már igen sok adat gyûlt össze.
Kenneth Ring (1993) széleskörû kutatásaiban megvizsgálta az egyes változások gyakoriságát,
azokat kontrollcsoporttal hasonlította össze, és így meghatározta a változások szignifikancia
szintjét is. Ennek ellenére az utóhatások vizsgálatának még számos feltáratlan területe van.
Keveset tudunk pl. a gyermekek élményeinek utóhatásairól, továbbá az öngyilkosok és a –
saját fogalmaink szerint is – rendkívül bûnös életet élt emberek, pl. a gyilkosok halálközeli
élményérõl, és ezek utóhatásairól. Az utánkövetéses vizsgálatok kis száma miatt alig ismert az
élmény utóhatásainak tartóssága. Szintén keveset foglalkoztak még egy – véleményem szerint
igen jelentõs – területtel: a halálközeli élmények negatív utóhatásaival. Az élményt átéltek egy
része ugyanis maga is támogatásra, segítségre szorulna. A szakirodalom ismerteti pl. a „halott
vagyok szindrómát”: a klinikai halálból visszatértek egy része néha napokig, vagy akár
hetekig is halottnak véli magát, a földi világ eseményeit is egyfajta túlvilági látomásnak,
visszatekintésnek érzi. Hasonlít ez Csuang-ce híres álmához, melybõl felébredve nem tudta
eldönteni, hogy õ álmodta-e a pillangót, vagy a pillangó álmodja õt...
A másik – és ennél talán gyakoribb – zavar a „visszatérési szindróma”: a másik világ
gyönyörû tapasztalatai után eleinte csalódást okozhat a földi világba való visszatérés
kényszere. Betty Eadie – mielõtt a fentiekben már többször idézett pozitív hatásokat átélte
volna, közvetlenül visszatérése után a következõket érezte:
„
Egyre mélyebb búskomorságba merültem. Nem tudtam elfelejteni a szellemi világ szép
és békességes
helyszíneit, és kimondhatatlanul vágyódtam oda vissza. Ahogy a világ
örvénylett körülöttem, félni kezdtem az élettõl, idõnként már gyûlöltem is, és könyörögtem
a halálért. Kértem Istent, hogy vigyen haza, és kértem, hogy oldozzon fel engem ebbõl az
életbõl és ismeretlen küldetésembõl.”
(Eadie, 1994, 169)
Ezek az érzések kívánatossá tehetik az öngyilkosságot – bár az általános tapasztalat az, hogy a
halálközeli élménybõl megismert pozitív értékek csökkentik az öngyilkosság veszélyét, még
azoknál is, akik öngyilkosság következtében élték át ezt az élményt. (Moody, 1983, 204)
A visszatérési szindróma átélése után bekövetkezõ pozitív változások maguk is
hordoznak nehézségeket. A gyökeres szemléletbeli és személyiségváltozásokat ugyanis a
környezet gyakran nehezen, értetlenül fogadja. Kenneth Ring véleménye szerint minden
házasságot szakítópróbának vetnek alá a halálközeli élmény által okozott változások. S végül:
ezek az élmények annyira különösek, szokatlanok – gondoljunk csak pl. a testbõl való
kilépésre, vagy a halott rokonokkal való találkozásra –, hogy az élmény átélõi néha maguk is
attól tartanak, hogy ez nem nor mális dolog, hogy talán megbolondultak. Jankovich István az
autóbalesete utáni lábadozásának idején pl. pszichiátriai vizsgálatot kért, hogy eldöntse:
normálisnak tekintheti-e önmagát.
Fontos ezt tudnunk azért is, mert ezáltal nagy jelentõsége van annak, hogy a klinikai
halálból visszatértekkel elõször kapcsolatba kerülõ orvosok, nõvérek, lelkészek ismerik-e a
halálközeli élményeket. Az õ reagálásuk ugyanis jelentõsen befolyásolhatja, hogy ezt az
élményt az egyén képes lesz-e integrálni a személyiségébe, vagy kórosnak, énidegennek
tekinti.
Ezen kívül azonban a halálközeli élmények és az utóhatások ismeretének több
gyakorlati vonatkozása is lehet. Az élmény pozitív és erõteljes személyiségformáló hatásaiból
kiindulva sikeresen próbálkoztak az élmény felhasználásával krízishelyzetben lévõk
segítésében, terápiájában. Egy pszichiáter, John McDonagh pl. „biblioterápiát” folytat
öngyilkossági kísérleten átesett pácienseivel: egyszerûen megismerteti velük a halálközeli
élmények irodalmát. Tapasztalatai szerint ez segíti, hogy ezek az emberek olyan jövõképet
alakíthassanak ki, amelyben életüknek tartalma, célja van. Egy másik pszichiáter, Rosen
(1976) pedig kidolgozott egy olyan pszichoterápiás módszert, amely az ego egymással
küzdelemben lévõ részei „halálának” felhasználásával segíti az öngyilkossági kísérletet túlélt
beteg életbe való visszatérését.
A halálközeli élmény ismerete segítséget nyújthat a gyászolóknak is: megkönnyítheti a
veszteség feldolgozását az a tudat, hogy ebben az állapotban megszûnnek a szenvedések, a
haldoklót szeretet és békesség veszi körül, valamint az, hogy ebben a dimenzióban
találkozhatunk elhunyt szeretteinkkel.
Hasonlóképpen használható az élmény ismerete a haldoklók gondozásában is. Polcz
Alaine, pszichológus, tanatológus a II. sz. Gyermekklinikán évtizedeken át foglalkozott
haldokló gyermekek segítésével. Mint írja, sokszor megtörtént, hogy ölbe vette õket, s
ringatásuk közben halkan egy mesét mondott el nekik:
„
Tegnap este lefeküdtem s aztán elaludtam. Egyszerre furcsa neszre ébredtem,
halk szárnycsattanásra. K iugrottam az ágyból – hát egy cinke repült be. Nagy kertre néz
a szobám ablaka, és máskor is elõfordult már, hogy berepült egy madár. De nem éjszaka.
A cinkék különben is alusznak éjszaka, ugyanúgy, mint te. De ennek a cinkének
különleges mondandója volt, azért jött éjszaka. Itt járt nálad, de te aludtál, és nem tudtad
meghallgatni. Azt akarta mondani, hogy tudja, te most nagyon rosszul vagy. S aztán
egyszer, amikor már úgy érzed, nem bírod tovább, majd hallasz egy csattanást – mint
amikor két tenyér összecsattan, vagy becsapnak egy ajtót–, utána sötétséget látsz, de ez
csak rövid idõ, utána fényt látsz, sugárzót, akkor egyszerre elmúlik minden fájdalmad,
semmit sem érzel, ami nehéz, csodálatos színeket látsz, virágos rét fölött röpülsz, könnyû
vagy és szabad, ragyogás vesz körül, gyönyörû zenét hallasz – egyszerre boldog leszel.
Így beszélt a cinke.”
(Polcz, 1993, 141-142)
Segíteni másoknak a halálközeli élmény tapasztalatai által – ez a szemlélet több, a
klinikai halálból visszatért emberre is jellemzõ. Az élmény átélõi közül többen a nyilvánosság
elé léptek, könyvekben, interjúkban ismertetve, hogy mit tapasztaltak, s mit tanultak meg
mindebbõl. Szeretnék átadni tapasztalataikat – amelyek nem csak a halálról szólnak, hanem az
életrõl is.
IRODALOM
Dr. Ács Géza – Pilling János – Dr. Zatik István (1992): Meghaltam – és élek. Halál közeli
élmények. Medicina, Budapest
Eadie, Betty (1994): Átölel a fény. Édesvíz Kiadó, Budapest
Jankovich István (1992a): Túléltem a halálomat. Édesvíz Kiadó, Budapest
Jankovich István (1992b): Reinkarnáció. Valóság-e az újjászületés? Édesvíz Kiadó, Budapest
Kunt Ernõ (1981): A halál tükrében. Magvetõ Kiadó, Budapest
Kunt Ernõ (1987): Az utolsó átváltozás. A magyar parasztság halálképe. Gondolat Kiadó,
Budapest
Moody, Raymond (1983): Élet az élet után. Gondolatok a halál utáni életrõl. (ford.: dr.
Kisnemes János.) Ecclesia, Budapest
Moody, R. A. (1989): A fényen túl. (Ford.: Várhidy Gyula) Az Apostoli Szentszék Kiadója,
Budapest
Polcz Alaine (1993): Meghalok én is? A halál és a gyermek. Századvég Kiadó, Budapest
Rawlings, M. (1980): Beyond Death's Door. Sheldon Press, London
Ring, Kenneth (1990): A Halált átélni – az Életet megnyerni. Szent István Társulat, Budapest
Ring, Kenneth (1993): Halálközeli élmények. A klinikai halál állapotának tudományos
vizsgálata. Édesvíz Kiadó, Budapest
Ritchie, George (1986): Visszatérés a holnapból (ford.: Votisky Éva) Ecclesia, Budapest
Rosen, D. H. (1976): Suicide Survivors: Psychotherapeutic Implications of Egocide. Suicide
and Life-Threatening Behavior, 6:209-215
megváltozik a halál közelségének megtapasztalása után.
A változások két csoportba oszthatók: az elsõbe az énkép, a többi ember megítélése és
az élet értékeinek szemlélete tartozik. Ezek módosulása (kisebb-nagyobb mértékben)
mindazokra jellemzõ, akik tudatában vannak, hogy õk klinikai halottak voltak – függetlenül
attól, hogy ennek kapcsán volt-e halálközeli élményük. A változások másik csoportját a
halálról, a túlvilágról, az Istenrõl és a vallásról alkotott vélemények módosulása képezi. Ezek
a változások elsõsorban azokra jellemzõk, akik a klinikai halál során halálközeli élményt is
átéltek.
A tanulmány – szakirodalmi leírások és saját vizsgálatok eredményei alapján –
bemutatja és beszámolókkal illusztrálja a különbözõ változások jellegzetességeit. A szerzõ
felhívja a figyelmet az utóhatások kevésbé vizsgált területeire – különös tekintettel a negatív
hatásokra –, és ismerteti a pozitív utóhatások néhány pszichoterápiás felhasználási
lehetõségét.
„Ha meghalok, ki hal meg
bennem, velem, helyettem?”
(Weöres Sándor: Agónia)
Születésünk óta igyekszünk megismerni és megérteni a világot. Kisgyermekként még számos
dolog megértéséhez kevés a tudásunk, ám ahogyan növekszünk, ezek száma egyre csökken.
Mégis: még felnõttként is vannak olyan területek, amelyek kívül esnek tapasztalásunk
határain. Wallon ultrajelenségeknek nevezi ezeket. Ilyen pl. az idõ, az Univerzum, az élet és a
halál is.
A halál megismerésnek, megértésének vágya õsi törekvés. Ez a kérdés azonban
évezredeken keresztül kívül esett a tudomány határain: a halál által felvetett kérdésekkel
elsõsorban mûvészek és filozófusok foglalkoztak. Ezen a téren azonban jelentõs változást
hozott a XX. század, melynek közepén új tudományág született: a halál, a haldoklás és a gyász
kérdéseit vizsgáló tanatológia. Ez az interdiszciplináris tudományterület módszeresen
törekszik a halállal kapcsolatos kérdések vizsgálatára, kutatva ennek kultúrtörténeti, néprajzi,
pszichológiai, szociológiai, etikai, stb. kérdéseit.
Ennek a fiatal tudományágnak is a legújabb területe az, amely a klinikai halálból
visszatért emberek tapasztalatait vizsgálja. Bár ilyen beszámolók már évezredek óta
ismeretesek, csak korunkban, a reanimációs technika fejlõdésével vált lehetõvé, hogy az ún.
halálközeli élmények tudományos vizsgálatokra is alkalmas nagy számban kerüljenek
nyilvánosságra.
Kezdetben az érdeklõdés – érthetõen – magára az élményre irányult. A ‘80-as évektõl
elejétõl azonban egyre több kutató figyelme terelõdött egy nem kevésbé érdekes területre: az
élmény utóhatásaira. A halálközeli élmények egyik legnevesebb kutatója, Kenneth Ring magát
az élményt egy magszemhez hasonlítja, amely késõbb kicsírázik és felnõ. Mint írja, a
halálközeli élmények kutatói kezdetben úgy tekintettek erre a jelenségre, mint egy frissen
bevetett kertre – s most ámulva láthatják, milyen virágok népesítik be ezt a kertet. (Ring,
1990, 23)
Ebben a tanulmányban ezt a kertet igyekszünk majd bejárni. Az utak megtalálása nem
könnyû. A halálközeli élmény ugyanis sokrétû és mélyreható változásokat idéz elõ az emberek
szemléletében. Az élményt átéltekkel folytatott beszélgetésekbõl eddig kb. 30 területen
figyeltek meg jellegzetes szemléletbeli változásokat, amelyek ugyanolyan általánosnak
tûnnek, mint a halálközeli élmény visszatérõ elemei.
A változások csoportosítására Kenneth Ring tett kísérletet. Õ két nagy csoportot
különített el: az egyik a klinikai halált átélt emberek viszonyulása önmagukhoz, a többi
emberhez és az élet értékeihez; a másik a halálhoz és a valláshoz fûzõdõ viszony
megváltozása. Az elkülönítés alapját kontrollcsoporttal való összehasonlítás képezte. Míg az
elõzõ változások mindenkinél bekövetkeznek, aki a klinikai halált átélte – függetlenül attól,
hogy volt-e ezalatt halálközeli élménye, vagy sem – addig a halállal és a vallással kapcsolatos
attitûdök jelentõs megváltozása elsõsorban az élményt átéltekre jellemzõ. (Ring, 1993, 185)
A két csoport közti különbséget érthetõvé teheti a halálközeli élmények tartalma. Az
élmény átélõi ugyanis tapasztalják, hogy tudatuk, észlelésük megmarad a szív megállása után
is, találkozhatnak elhunyt hozzátar tozóikkal és egy magasabb rendûnek érzett szellemi lénnyel
is. Ez képezheti a halállal és a vallással kapcsolatos szemléletváltozás alapjait.
A klinikai halál azonban – függetlenül attól, hogy járt-e halálközeli élménnyel, vagy
sem – önmagában is egy olyan krízishelyzet, amelynek átélése hatással van az élet értékeinek
megítélésére. Heidegger filozófiájának egyik alapgondolata az ún. határhelyzetek értékelése. A
fogalom alatt az élet mindennapos eseményeitõl eltérõ helyzeteket érti, amelyek
megoldásához nem elegendõek köznapi magatartásmintáink. A határhelyzetek között
kiemelkedõ jelentõséget tulajdonít a halálnak, ill. a haláltudatnak, amely az élet értékeivel
való szembenézésre kényszerít bennünket. Kunt Ernõ maga is úgy véli, hogy életünk során
számos sorsfordulót, „átváltozást” élünk át – felnõtté válást, esküvõt, gyermekeink születését
– s ezek sorában az „utolsó átváltozás” a halál. A vele való szembenézés megváltoztatja az
élethez való hozzáállásunkat, önmagunkhoz és a többi emberhez fûzõdõ viszonyunkat. (Kunt,
1987, 30-31)
Tekintsük át, hogyan változik meg azok szemlélete, aki személyesen élték át a halállal
való szembesülést!
A klinikai halálból visszatérve sokan úgy érzik, új esélyt kaptak a Sorstól, hogy
életüket újrakezdhessék. Bár meghalhattak volna, mégis megmenekültek ebbõl a halálos
veszedelembõl. Egyfajta újjászületésként élik ezt meg. Jankovich István saját halálközeli
élményérõl írt könyvében azt mondja errõl:
„1964 szeptember 16.-án meghaltam, és pár perc múlva újból születtem, mint egy új
ember, egészen más ideálokkal, tapasztalatokkal és ismeretekkel.”
(Jankovich, 1992a, 13)
Mindezek után úgy gondolják, valamilyen célja van annak, hogy nem haltak meg és
folytathatják az életüket. Erre vonatkozóan saját vizsgálataim alapján egy magyarországi
beszámolóból idézek:
„Az Úr kísért vissza engem, ahogyan egy vendégünket kísérjük ki. Úgy éreztem, mintha a
világûrön haladnánk keresztül. De én nem néztem semerre, csak Õt figyeltem, a Központi
Szeretetet. Fogta a kezem, és beszélt hozzám. Elmondta, hogy vissza kell térnem, mert
terve van még velem. Hozzátette azonban, hogy gondoskodása és szeretete továbbra is
velem marad. Ekkor már véget ért az utunk, és megláttam a testemet. Ha az Úr nem
mondta volna el mindezt, biztos, hogy nem szerettem volna visszatérni. Így azonban
megértettem, hogy dolgom van még ezen a földön.”
(Ács, Pilling, Zatik, 1992, 68)
Ezt a földi célt, feladatot azonban a halálközeli élmény során általában nem ismerik meg.
Ezért – visszatérve az életbe – keresni kezdik, mi az a feladat, amelyet el kell végezniük.
Megpróbálnak olyan életformát találni, amely összhangban áll tapasztalataikkal. Jellegzetes,
hogy nagy aktivitással vetik magukat a munkába, s egyszerre több területen is megpróbálnak
mások hasznára lenni. Így pl. az az asszony, akinek a beszámolójából az imént idéztem,
találkozásunkkor, 70. évén túl is gerincsérült betegeket ápolt, haldoklókat gondozott,
minisztériumokkal levelezett a kisnyugdíjasok jobb megélhetéséért, elkezdett a cigány-folklór
kutatásával foglalkozni, és aktívan részt vett saját városának közéletében is.
A legtöbben úgy érzik, nem tudják biztosan, mi az a feladat, amelyet végre kell
hajtaniuk, de ha megtalálják, felismerik. Egy amerikai nõ a következõképpen jellemezte ezt az
érzését:
„Most az a legfontosabb célja az életemnek, hogy tapasztalatomat pozitív, értékes módon
használjam fel, hogy másoknak segíthessek. Legnagyobb problémám, hogy kitaláljam,
miként tudnám ezt a leghatékonyabban megvalósítani.”
(Ring, 1990, 220)
Néhányan úgy érzik, ez a feladat az, hogy megismertessék másokkal saját tapasztalataikat.
Kenneth Ring egyik beszélgetõtársától a következõ választ kapta arra a kérdésére, hogy
közölt-e vele valamit a Fénylény:
„Igen..., hogy érdemes lenne engem visszaküldeni, hogy tudást közvetítsek,
tapasztaltaimról beszámoljak, hogy létezik élet sokkal magasabb szinten is..., hogy sokkal
többek vagyunk, mint azt képességeink és lehetõségeink alapján tudjuk.”
Ebbõl adódóan sokan élményük után intenzíven érdeklõdni kezdenek a halálközeli élmények
szakirodalma, mások tapasztalatai iránt. Megfigyelhetõ azonban ennek az ellenkezõje is: az
elzárkózás a szakirodalom megismerésétõl. Ezt általában azzal szokták indokolni, hogy
szeretnék az élményüket eredeti formájában, torzításmentesen megõrizni és átadni másoknak.
Sokan úgy érzik: ahhoz, hogy ezt az ismeretlen, rájuk bízott feladatot elvégezhessék,
több tudásra van szükségük. Felértékelõdik számukra a tanulás fontossága. Kutatni kezdik az
élet értékeit, s így figyelmük gyakran a vallások, és a filozófia felé fordul. Egy amerikai
asszony azt mondta errõl Ring-nek:
„Azt a kényszerítõ kívánságot fedeztem fel magamban, hogy lelki dolgokkal foglalkozzak
(a Bibliával és más bölcs tanításokkal) és a szokatlan jelenségekkel is. Olvasok, és
megpróbálok amennyit csak lehet, tanulni. Nem tudom, de valahogy olyan érzésem van,
hogy valami nagyobb dologra készítettek elõ.”
(Ring, 1990, 220)
Sokan beszámolnak arról, hogy élményükbõl megtanulták: földi létünk egy olyan iskola,
amelynek tapasztalatai – így megszerzett tudásunk is – saját fejlõdésünket szolgálják. Ez a
fejlõdés többek szerint a halál után is folytatódhat, s általa kerülünk közelebb ahhoz a
magasabb rendû lényhez, amelynek átfogó szeretetét és tudását élményükben átérezték.
Hangsúlyozzák azonban azt is, hogy ez a tudás nem önmagáért és önmagunkért való: csak az
a tudás értékes igazán, amellyel mások javát is szolgáljuk. Ez pedig elvezet a másik fontos
értékhez, amelyet szinte mindenki hangsúlyoz, aki a klinikai halálból visszatért: a szeretethez.
A szeretet fontosságának kiemelése gyakran az életút végigtekintésén alapul. Sokan
beszámolnak arról, hogy életükbõl nem csupán saját tetteiket látták, hanem átérezték azt a
hatást is, amit cselekedeteik másokra gyakoroltak. Életfilmjükön néha elfeledettnek tûnõ apró
részletek válnak fontossá:
„egy mosoly, egy bátorító szó, egy önfeláldozó, apró tett.”
(Eadie,
1994, 75) Betty Eadie leírja, hogy élményébõl megtanulta azt a hatást is, amit õ „hullám-
effektusnak” nevez: ha szeretetet adunk másoknak, õk is szeretettel fordulnak a többiek felé –
s ha bántóan viselkedünk velük, õk is így viselkednek majd más emberekkel. (Eadie, 1994,
148) Ám nem csupán saját életük újraélése indítja õket a szeretet fontosságának
hangsúlyozására, hanem a fénylõ, isteni lény teljes, tökéletes szeretetének érzése is. Betty
Eadie saját élményérõl szóló „Átölel a fény” c. könyvében azt írja:
„Mindenekfelett azt mutatták meg nekem, hogy a szeretet a legfõbb jó. Láttam, hogy igaz
szeretet nélkül semmik vagyunk. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk másoknak, hogy
gondoskodjunk másokról, hogy megértsük egymást, megbocsássunk és szolgáljunk
egymásnak. Azért vagyunk itt, hogy minden földre született ember iránt szeretettel
legyünk.”
(Eadie, 1994, 74)
Ennek megfelelõen élményük után sokkal nagyobb empátiával fordulnak mások felé. Ennek a
következménye az is, hogy kevésbé ítélnek el másokat, elfogadóbbá, toleránsabbakká válnak.
Jankovich István azt írja errõl:
„Az embereket olyannak kell elfogadnunk, amilyenek. Mindenkinek megvan az oka és
indítéka, hogy olyan legyen, amilyen. Ez azt jelenti, hogy embertársainkat nem
alakíthatjuk kedvünk szerint, és személyiségüket nem szabad saját elképzeléseinknek
megfelelõen változtatnunk”
(Jankovich, 1992a, 147)
A halálközeli élményt átélt emberek azonban nemcsak másokat, hanem önmagukat is jobban
el tudják fogadni. Egy amerikai nõ azt mondta errõl:
„Élményem elõtt – mint a legtöbb ember – nem különösebben voltam magammal
megelégedve. De most valóságosan tapasztaltam mennyit érek és hogy Isten – a Fény –
mennyire szeret engem; naponta erre emlékszem. Gyakran így gondolkodom: »Ha Õ ilyen
sokra tart engem (ahogy számomra azon a januári napon kiderült), akkor biztos, hogy
értékes ember vagyok, teljesen mindegy, hogy milyen negatívan ítélem meg magam.«
Efelõl nincs kétségem. Nézze, minden hibám ellenére Õ úgy határozott, hogy megosztja
velem ezt a tapasztalatot, ami egész életemet megváltoztatta. Nem azért, mert én ezt
megérdemeltem, vagy mert elõkészültem rá, hanem valamilyen ismeretlen okból érek
valamit a szemében. És amióta errõl meg vagyok gyõzõdve, többre értékelem magamat
is.”
(Ring, 1990, 219)
Önmaguk elfogadása és a mások iránt érzett szeretet szoros kapcsolatban áll azzal a
megújuló és felerõsödõ életszeretettel, egység-érzéssel, amely a klinikai halálból visszatértek
közül sokakat eltölt. Ennek érzékeltetésére egy magyarországi beszámolóból idézek:
„
Mióta bepillantottam az élet és a halál titkaiba, még arra is vigyázok, hogy egy hangyát
el ne tapossak. Ha az úton látom, kikerülöm, és ha véletlenül rálépek, imában kérem az
Urat, hogy bocsásson meg.”
(Ács, Pilling, Zatik, 1992, 73)
Ezzel egyidejûleg gyakran megfigyelhetõ, hogy a halálközeli élményt átélt emberek képessé
válnak arra is, hogy ezeket az érzéseiket, szeretetüket nyíltabban kifejezhessék.
Értékrendjük ezen jellegzetes átalakulásának velejárója – mondhatni: következménye
–, hogy sokkal kisebb szerepet tulajdonítanak a (mindennapi életünkben gyakran oly
fontosnak hitt) sikernek, hírnévnek, karriernek és a pénznek. Karakterisztikus példája ennek
az a 70. évén túli asszony, akirõl korábban már leírtam, mennyi mindennel foglalkozik. Akkor
találkoztam vele elõször, amikor Romániából sokan települtek át Magyarországra. Elmondta,
hogy férje halála után üresen maradt egy ház, amelyet õ akkor teljes berendezésével együtt egy
Erdélybõl áttelepült család egyik tagjának nevére íratott – anélkül, hogy korábban ismerte
volna õket.
Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy a klinikai halálból visszatért emberek
szemlélete jelentõs mértékben megváltozik – elsõsorban az élet értékeinek és önmaguknak a
megítélésében –, és mindez jelentõsen kihat a többi emberrel való kapcsolatukra is. Ezek a
változások – bár eltérõ mértékben – mindenkinél felléphetnek, aki a meghalás közvetlen
közelébe került. A szemléletbeli változások másik csoportja, a halálhoz és a valláshoz fûzõdõ
viszony megváltozása azonban elsõsorban azokra jellemzõ, akik a klinikai halál alatt
halálközeli élményt éltek át.
A halálról alkotott kép változásának alapja nyilvánvalóan a halál közvetlen
megtapasztalása lehet. A halál belsõ átélése – melytõl ismeretlenül gyakran rettegünk – a
halálközeli élményben felszabadító, boldog érzésként jelenik meg. Jankovich István így
jellemzi ezt:
„Igen elcsodálkoztam azon, hogy a halált egyáltalán nem találtam
kellemetlennek. Nem féltem a közeledõ haláltól. Teljesen természetes, magától értetõdõ
volt, hogy meghalok, s végre elhagyom ezt a földet. Életem folyamán soha nem hittem
volna, hogy ilyen egyszerûen és szépen meg lehet válni az élettõl, s egyszerre nem
kapaszkodunk már görcsösen az élethez. A halállal kapcsolatos ismereteink hiánya
okozza, hogy annyira ragaszkodunk az élethez.”
(Jankovich, 1992a, 55)
Betty Eadie pedig a következõ érzéseit fogalmazta meg:
„Az elsõ benyomásom az volt, hogy szabad vagyok. Semmi természetellenes nem volt
ebben az élményben. ... (A testem) olyan volt, mintha levetettem volna valami elhasznált
ruhát, és örökre félredobtam volna.”
(Eadie, 1994, 50)
Természetes, hogy ezek után, visszatérve a földi életbe, jelentõsen csökken a haláltól való
félelem. Ismét egy hazai beszámolóból idézek:
„Nem félek a haláltól. Tudom, hogy ez csupán egy átmenet egy másik, szebb világba. A
halál így azt a beteljesülést jelenti, amely értelmet, célt ad az életnek.”
(Ács, Pilling, Zatik, 1992, 67)
Ez az idézet már rámutat a halálközeli élményeket követõ egyik legkarakterisztikusabb
változásra is: az élményt átéltek körében jelentõsen nõ a túlvilági életbe vetett hit.
Rendkívül érdekes megismerni, hogy milyennek festik le a halálközeli élményt átéltek
ezt a bizonyos „másik, szebb világot”. Ennek részletes leírása a halálközeli élményekben sem
gyakori. Ebbe a világba ugyanis csupán kevesen nyernek bepillantást – jellegzetesen azok,
akik valamilyen okból szokatlanul hosszú ideig voltak a klinikai halál állapotában. A világ
legkülönbözõbb részein élõ emberek leírása azonban ezen a téren is megegyezik. A
beszámolók egységesen egy csodálatos várost írnak le, amelyet általában a „Fény városának”,
„Aranyvárosnak” neveznek. Ennek leírásakor azonban hangsúlyozzák, hogy szavaik csak
hasonlatok, közelítések lehetnek, mert a város földöntúli szépségét nem tudják visszaadni.
Egy férfi, aki hosszas klinikai halált élt át (amelyet maradandó károsodásai, pl. izombénulásai
is jeleznek), a következõképpen próbálta meg jellemezni ezt az élményt:
„Közelebb mozdultam a fényekhez, és megállapítottam, hogy városok azok –
városok fényekbõl. Ugyanabban a pillanatban világossá vált számomra, hogy
megérkeztünk. Az utazásnak vége. Nem lebegtem tovább.
Egy világos, nagyon szép téren álltam. Le akarom írni, hogy nézett ki: az épület,
ahová bementem, egy katedrális volt – a Márk templom stílusában épült, vagy a Sixtusi
kápolnáéban, de a téglák és a kövek mintha plexiüvegbõl lettek volna. Terek voltak,
amelyeknek volt kiterjedésük, de keresztül láthatott rajtuk az ember, és minden tér
közepén ez az arany- és ezüstszínben szikrázó fény. Lehetett az épületet látni, de a
fényességbõl kifolyólag alig... Vagyis ez a katedrális szó szerint tudásból épült fel. A
tudás forrásánál álltam. Szinte éreztem ... adatokkal lettem beborítva. Minden oldalról
záporoztak rám az információk – mintha folyó vízbe merítettem volna a fejem és minden
vízcsepp egy-egy információ lenne, ami átfolyik a fejemen.”
(Ring 1990, 69)
Saját vizsgálataim során is találkoztam olyan emberrel, aki átélte ezt az élményt. Érdekes
lehet a két beszámoló összehasonlítása:
„Utam végén egy csodálatos, fényben pompázó városba érkeztem. Házakat láttam,
folyókat, gyümölcsözõ fákat, virágokat – és minden olyan ragyogó volt, mintha aranyból
lenne. Aranyváros – talán ez a legjobb szó rá. Ott mindent az Úr fényessége tölt be,
ugyanaz a fény, amely Mózes arcán ragyogott a Vele való találkozás után. Amikor
megérkeztem az Aranyvárosba, a mindenség ura fogadott. Nem igaz, hogy az Úr
szakállas öregember: fiatalabb õ mindenkinél. Nem férfi és nem nõ – Õ a kisugárzó
szeretet. Aranyló ködfátyolban jelent meg elõttem. Ruha helyett hasonló, de nem aranyló
ködfátyol borítja az ott élõ lelkeket is. Ezeknek ugyanolyan alakjuk, ugyanolyan
testrészeik vannak, mint nekünk. Így ismerhetjük fel halott rokonainkat, ahogyan én is
találkoztam édesapámmal, férjemmel, testvéreimmel. Szavak nélkül, pusztán
gondolatokkal beszélgettünk. Az Aranyvárosban hatalmas csarnokokban rengeteg könyv
és tekercs van. Megkérdeztem az Úrtól, hogy milyen könyvek ezek, és Õ azt válaszolta,
hogy a világmindenség tudásának könyvei. Az emberek ugyanis ott, a másik dimenzióban
is állandóan tanulnak. Asztaloknál ülve, fûben fekve, fák alá ülve – mindenütt tanuló
embereket láttam.”
(Ács, Pilling, Zatik, 1992, 47)
Mindkét beszámoló kiemeli a tökéletes tudás átélését. A halálközeli élményt átélt embereknek
ez a ritka élménye túlvilágképük integráns részévé vélik. Ez a tudás a mi fogalmainkkal
nehezen közelíthetõ meg, mert nem kizárólag tárgyi ismereteket jelent, hanem – az
elmondások szerint – a valódi ismeretek összességét, az univerzum, a Teremtés lényegérõl és
céljáról való teljes ismeretet. Erre az ismeretre a Biblia is utal, amikor azt írja: „Mert most
tükör által homályosan látunk, akkor viszont színrõl színre; most rész szerint van bennem az
ismeret, de akkor pedig úgy ismerek majd, mint ahogyan én is megismertettem.” (1Kor.
13,12.) Az információk átadása – saját idõfogalmunk szerint – egyetlen pillanatban történik,
minden formában: látványban, hangban, gondolatban. Ez a tudás élményük során mindvégig
birtokukban marad, de az életbe való visszatéréskor legnagyobb részét elveszítik. (Érdemes itt
megjegyezni, hogy a Léthé, a felejtés folyója a görög mitológia túlvilágképének is része,
valamint azt, hogy Platón szerint a földi tudás megszerzése nem más, mint a túlvilági
ismeretek részleges felidézése, újratanulása.)
A tudásnak ezt a teljességét, a fény városának lenyûgözõ látványát néhányan a
mennyországgal azonosítják. Néha azonban ez a kép csak szimbolikus for mában jelenik meg.
Egy idõs asszony arról számolt be nekem, hogy élménye során két utat látott maga elõtt. Az
egyik csodálatos szépségû, árnyas, zöldellõ fákkal övezett volt, a másik utat viszont
elfûrészelt, porlepte törzsek szegélyezték, amelyek fölött varjak károgtak. A mennyországba és
a pokolba vezetõ utak analógiája kézenfekvõnek tûnik.
Jóval kevesebb azoknak a száma, akik valóban a pokol képeire emlékeztetõ
élményekkel térnek vissza. Raymond Moody második könyvében (Gondolatok a halál utáni
életrõl) egyenesen azt írja: „senki sem tett utalást olyasmire, amit pokolnak nevezünk”
(Moody, 1983, 199) – bár hozzáteszi, hogy ez önmagában még nem zárja ki a pokol létét.
Valójában a beszámolóknak egy igen szûk – szinte szakirodalmi ritkaságnak számító –
csoportja tesz említést az ún. „zavarodott lelkek birodalmáról”. A leírások szerint az élményt
átélõ néha lát olyan szellemi lényeket, amelyeket szomorúság, tétovázás, reménytelenség
jellemez. Egy halálközeli élményt átélt asszony a következõképpen jellemezte ezt:
„Az a hely, ahol elhaladtam mellettük, sötét volt, ellentétben a többi, ragyogóan fényes
területtel. Külsejükben jobban hasonlítottak az emberekhez, mint a többiek, bár azok is
különböztek mitõlünk. Fejüket lehajtva szomorú, kétségbeesett tekintettel vonszolták
magukat, mint akik súlyos láncokat hordanak. Nem tudom, miért is mondom ezt, hiszen
nem emlékszem, hogy lábakat láttam volna. Nem tudom, kik voltak õk, de fáradtnak,
tompultnak, szürkének néztek ki.”
(Moody, 1983, 186)
George Ritchie „Visszatérés a holnapból” c., saját élményérõl szóló könyvében arról ír, hogy
ezek a lények öngyilkosok lelkei, amelyek megpróbálnak kapcsolatba lépni földi emberekkel,
hozzátartozóik, barátaik bocsánatát kérik – ám azok nem hallják meg õket.
Az ilyen típusú leírások azonban rendkívül ritkák, gyakoriságuk talán csak
ezrelékekben adható meg. Érthetõen keltett tehát nagy feltûnést Maurice Rawlings (1980)
írása, amelyben azt állítja, hogy az általa ismert esetek mintegy felében számoltak be pokolra
utaló részletekrõl. A szerzõ kardiológus, így lehetõsége volt közvetlenül az újraélesztés után
beszélni a halálközeli élményt átélt emberekkel. Véleménye szerint a rossz tapasztalatokat
átéltek utólag elfojtják élményeik poklot idézõ részleteit.
Rawlings írását azonban többen bírálják. A halálközeli élmények egyik neves kutatója,
Michael Sabom szintén kardiológus, de hasonló tapasztalatokkal még sohasem találkozott.
Rawlings könyvétõl távol áll a tudományos megközelítés, írása elsõsorban vallási értekezés.
Elfojtási elméletének ellentmond, hogy a pokolbéli víziók igen élesen megmaradnak az
emlékezetben, ha azokat kábítószer (általában LSD, vagy meszkalin) idézi elõ. (Ring 1993,
225–228) Mindemellett Rawlings megfigyelései nem vethetõek el, de további bizonyításra
szorulnak, csakúgy, mint általában a halálközeli élményt átéltek többi tapasztalata a „másik
világ”–ról, hiszen errõl a területrõl igen keveset tudunk.
Talán éppen ezért, mindenkit, aki megismeri ezeket a leírásokat, csábít annak a
lehetõsége, hogy a túlvilágról szóló beszámolókat a másvilág hiteles leírásának tekintse. Ez a
lehetõség – természetesen – nem zárható ki. Mindenképpen figyelembe kell azonban vennünk
azt is, hogy a halálközeli élmény összetett jelenség, amelynek kialakításában vitathatatlan
szerepe van biológiai és pszichológiai tényezõknek is. Bizonysággal tehát csupán annyit
állíthatunk, hogy a klinikai halált átélt emberek egy része ilyennek tapasztalja a halált, s ilyen
képeket és érzéseket él át közben. Mindezek értelmezése azonban már inkább saját, jelenlegi
ismereteinket, és nem feltétlenül a valóságot tükrözi.
A halálközeli élményt átéltek számára azonban ezek mindenképpen valóságosnak
érzett tapasztalatok. Ez teszi érthetõvé a vallással kapcsolatos nézeteik megváltozását is.
Sokan úgy érzik, hogy halálközeli élményük következtében sokkal szorosabb,
közvetlenebb kapcsolatba kerültek Istennel, mint azt megelõzõen. Ennek megfelelõen többet
imádkoznak hozzá, vagyis inkább – ahogyan ezt többen megfogalmazzák – „beszélgetnek
vele”. Erõsödõ hitük ellenére azonban kevésbé vesznek részt a vallási közösségek életében,
általában kevesebbet járnak templomba. Ennek magyarázataként azt szokták mondani:
élményükbõl megtanulták, hogy Isten a vallások fölött áll, s hogy a különbözõ vallások eltérõ
– vagy annak tûnõ – nézetei, elõírásai csupán földi gondolkodásmódunkat tükrözik. Egy
amerikai nõ – aki élménye után a vallásról készítette diplomamunkáját – így ír errõl:
„Számomra úgy tûnik, mintha már »kinõttem« volna a »vallásból«. Ezen azt értem, hogy
a vallás olyan, mint egy szerszám, egy eszköz a cél eléréséhez, aminek segítségével a
lelkiség magasabb szintjét éri el az ember. Tapasztalataim szerint a szervezett vallások
gyakran elhanyagolják a lelkiségnek ezt a szintjét, miközben erõsen koncentrálnak a
kicsinyes elõírásokra, tételekre és a felekezetek közötti konfliktusokra.”
(Ring 1990, 219)
A már többször idézett Betty Eadie saját beszámolójában azt írja, arra a kérdésére, hogy miért
van ennyi vallás a világon, azt a választ kapta, hogy a különbözõ vallások által minden ember
azon az úton juthat el Istenhez, amely hozzá a legközelebb áll. Hozzá hasonlóan más
halálközeli élményt átélt emberek is gyakran hangoztatják azt a meggyõzõdésüket, hogy
minden vallás sok igazságot tartalmaz – tehát nyitottabbá válnak más vallások elfogadására is.
Élményük után többen érdeklõdni kezdenek a keleti vallások iránt, elfogadhatóbbnak találják
a reinkarnáció gondolatát – és egyesek ezt nem érzik ellentétesnek keresztény hitükkel. Az
újjászületéseket õk olyan fejlõdési lehetõségeknek tekintik, amelyek közelebb vihetnek
bennünket Istenhez. Jankovich István egyik könyvének „Saját keresztényi reinkarnációs
gondolataim” c. fejezetében a következõket írja:
„Számomra a reinkarnáció a legnagyobb kegyelmi aktus. ...Keresztényi remény tölt el,
hogy számos hibám ellenére egyszer majd Isten orcája elé juthatok.”
(Jankovich, 1992b, 125)
Mindezekrõl az attitûdbeli és személyiségváltozásokról már igen sok adat gyûlt össze.
Kenneth Ring (1993) széleskörû kutatásaiban megvizsgálta az egyes változások gyakoriságát,
azokat kontrollcsoporttal hasonlította össze, és így meghatározta a változások szignifikancia
szintjét is. Ennek ellenére az utóhatások vizsgálatának még számos feltáratlan területe van.
Keveset tudunk pl. a gyermekek élményeinek utóhatásairól, továbbá az öngyilkosok és a –
saját fogalmaink szerint is – rendkívül bûnös életet élt emberek, pl. a gyilkosok halálközeli
élményérõl, és ezek utóhatásairól. Az utánkövetéses vizsgálatok kis száma miatt alig ismert az
élmény utóhatásainak tartóssága. Szintén keveset foglalkoztak még egy – véleményem szerint
igen jelentõs – területtel: a halálközeli élmények negatív utóhatásaival. Az élményt átéltek egy
része ugyanis maga is támogatásra, segítségre szorulna. A szakirodalom ismerteti pl. a „halott
vagyok szindrómát”: a klinikai halálból visszatértek egy része néha napokig, vagy akár
hetekig is halottnak véli magát, a földi világ eseményeit is egyfajta túlvilági látomásnak,
visszatekintésnek érzi. Hasonlít ez Csuang-ce híres álmához, melybõl felébredve nem tudta
eldönteni, hogy õ álmodta-e a pillangót, vagy a pillangó álmodja õt...
A másik – és ennél talán gyakoribb – zavar a „visszatérési szindróma”: a másik világ
gyönyörû tapasztalatai után eleinte csalódást okozhat a földi világba való visszatérés
kényszere. Betty Eadie – mielõtt a fentiekben már többször idézett pozitív hatásokat átélte
volna, közvetlenül visszatérése után a következõket érezte:
„
Egyre mélyebb búskomorságba merültem. Nem tudtam elfelejteni a szellemi világ szép
és békességes
helyszíneit, és kimondhatatlanul vágyódtam oda vissza. Ahogy a világ
örvénylett körülöttem, félni kezdtem az élettõl, idõnként már gyûlöltem is, és könyörögtem
a halálért. Kértem Istent, hogy vigyen haza, és kértem, hogy oldozzon fel engem ebbõl az
életbõl és ismeretlen küldetésembõl.”
(Eadie, 1994, 169)
Ezek az érzések kívánatossá tehetik az öngyilkosságot – bár az általános tapasztalat az, hogy a
halálközeli élménybõl megismert pozitív értékek csökkentik az öngyilkosság veszélyét, még
azoknál is, akik öngyilkosság következtében élték át ezt az élményt. (Moody, 1983, 204)
A visszatérési szindróma átélése után bekövetkezõ pozitív változások maguk is
hordoznak nehézségeket. A gyökeres szemléletbeli és személyiségváltozásokat ugyanis a
környezet gyakran nehezen, értetlenül fogadja. Kenneth Ring véleménye szerint minden
házasságot szakítópróbának vetnek alá a halálközeli élmény által okozott változások. S végül:
ezek az élmények annyira különösek, szokatlanok – gondoljunk csak pl. a testbõl való
kilépésre, vagy a halott rokonokkal való találkozásra –, hogy az élmény átélõi néha maguk is
attól tartanak, hogy ez nem nor mális dolog, hogy talán megbolondultak. Jankovich István az
autóbalesete utáni lábadozásának idején pl. pszichiátriai vizsgálatot kért, hogy eldöntse:
normálisnak tekintheti-e önmagát.
Fontos ezt tudnunk azért is, mert ezáltal nagy jelentõsége van annak, hogy a klinikai
halálból visszatértekkel elõször kapcsolatba kerülõ orvosok, nõvérek, lelkészek ismerik-e a
halálközeli élményeket. Az õ reagálásuk ugyanis jelentõsen befolyásolhatja, hogy ezt az
élményt az egyén képes lesz-e integrálni a személyiségébe, vagy kórosnak, énidegennek
tekinti.
Ezen kívül azonban a halálközeli élmények és az utóhatások ismeretének több
gyakorlati vonatkozása is lehet. Az élmény pozitív és erõteljes személyiségformáló hatásaiból
kiindulva sikeresen próbálkoztak az élmény felhasználásával krízishelyzetben lévõk
segítésében, terápiájában. Egy pszichiáter, John McDonagh pl. „biblioterápiát” folytat
öngyilkossági kísérleten átesett pácienseivel: egyszerûen megismerteti velük a halálközeli
élmények irodalmát. Tapasztalatai szerint ez segíti, hogy ezek az emberek olyan jövõképet
alakíthassanak ki, amelyben életüknek tartalma, célja van. Egy másik pszichiáter, Rosen
(1976) pedig kidolgozott egy olyan pszichoterápiás módszert, amely az ego egymással
küzdelemben lévõ részei „halálának” felhasználásával segíti az öngyilkossági kísérletet túlélt
beteg életbe való visszatérését.
A halálközeli élmény ismerete segítséget nyújthat a gyászolóknak is: megkönnyítheti a
veszteség feldolgozását az a tudat, hogy ebben az állapotban megszûnnek a szenvedések, a
haldoklót szeretet és békesség veszi körül, valamint az, hogy ebben a dimenzióban
találkozhatunk elhunyt szeretteinkkel.
Hasonlóképpen használható az élmény ismerete a haldoklók gondozásában is. Polcz
Alaine, pszichológus, tanatológus a II. sz. Gyermekklinikán évtizedeken át foglalkozott
haldokló gyermekek segítésével. Mint írja, sokszor megtörtént, hogy ölbe vette õket, s
ringatásuk közben halkan egy mesét mondott el nekik:
„
Tegnap este lefeküdtem s aztán elaludtam. Egyszerre furcsa neszre ébredtem,
halk szárnycsattanásra. K iugrottam az ágyból – hát egy cinke repült be. Nagy kertre néz
a szobám ablaka, és máskor is elõfordult már, hogy berepült egy madár. De nem éjszaka.
A cinkék különben is alusznak éjszaka, ugyanúgy, mint te. De ennek a cinkének
különleges mondandója volt, azért jött éjszaka. Itt járt nálad, de te aludtál, és nem tudtad
meghallgatni. Azt akarta mondani, hogy tudja, te most nagyon rosszul vagy. S aztán
egyszer, amikor már úgy érzed, nem bírod tovább, majd hallasz egy csattanást – mint
amikor két tenyér összecsattan, vagy becsapnak egy ajtót–, utána sötétséget látsz, de ez
csak rövid idõ, utána fényt látsz, sugárzót, akkor egyszerre elmúlik minden fájdalmad,
semmit sem érzel, ami nehéz, csodálatos színeket látsz, virágos rét fölött röpülsz, könnyû
vagy és szabad, ragyogás vesz körül, gyönyörû zenét hallasz – egyszerre boldog leszel.
Így beszélt a cinke.”
(Polcz, 1993, 141-142)
Segíteni másoknak a halálközeli élmény tapasztalatai által – ez a szemlélet több, a
klinikai halálból visszatért emberre is jellemzõ. Az élmény átélõi közül többen a nyilvánosság
elé léptek, könyvekben, interjúkban ismertetve, hogy mit tapasztaltak, s mit tanultak meg
mindebbõl. Szeretnék átadni tapasztalataikat – amelyek nem csak a halálról szólnak, hanem az
életrõl is.
IRODALOM
Dr. Ács Géza – Pilling János – Dr. Zatik István (1992): Meghaltam – és élek. Halál közeli
élmények. Medicina, Budapest
Eadie, Betty (1994): Átölel a fény. Édesvíz Kiadó, Budapest
Jankovich István (1992a): Túléltem a halálomat. Édesvíz Kiadó, Budapest
Jankovich István (1992b): Reinkarnáció. Valóság-e az újjászületés? Édesvíz Kiadó, Budapest
Kunt Ernõ (1981): A halál tükrében. Magvetõ Kiadó, Budapest
Kunt Ernõ (1987): Az utolsó átváltozás. A magyar parasztság halálképe. Gondolat Kiadó,
Budapest
Moody, Raymond (1983): Élet az élet után. Gondolatok a halál utáni életrõl. (ford.: dr.
Kisnemes János.) Ecclesia, Budapest
Moody, R. A. (1989): A fényen túl. (Ford.: Várhidy Gyula) Az Apostoli Szentszék Kiadója,
Budapest
Polcz Alaine (1993): Meghalok én is? A halál és a gyermek. Századvég Kiadó, Budapest
Rawlings, M. (1980): Beyond Death's Door. Sheldon Press, London
Ring, Kenneth (1990): A Halált átélni – az Életet megnyerni. Szent István Társulat, Budapest
Ring, Kenneth (1993): Halálközeli élmények. A klinikai halál állapotának tudományos
vizsgálata. Édesvíz Kiadó, Budapest
Ritchie, George (1986): Visszatérés a holnapból (ford.: Votisky Éva) Ecclesia, Budapest
Rosen, D. H. (1976): Suicide Survivors: Psychotherapeutic Implications of Egocide. Suicide
and Life-Threatening Behavior, 6:209-215
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése