Az élmény
A halálközeli élmény leggyakoribb összetevői: a halál
beálltát megállapító ember szavainak hallása, békesség és fájdalommentesség
érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása,
találkozás halott hozzátartozókkal, áthaladás egy sötét alagúton, fényhatás
érzékelése, az életút áttekintése, annak az érzete, hogy vissza kell térni az
életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény
kifejezésének nehézsége. Nem mindenki éli át a halálközeli élmény minden
elemét, és azállandó elemek sokszor egyéni jellemzőkkel egészülnek ki.
Annyira különösek, sokak számára hihetetlenek ezek a
beszámolók, hogy Moody könyvének megjelenése után jó néhányan azt gondolták,
hogy a történeteket csak a szerző találta ki, s az újabb beszámolók ennek
mintájára születnek. A valóság ezzel szemben az, hogy jóval Moody könyvének
megírása előtt is ismertek voltak ilyen beszámolók. A legrészletesebb leírást a
tibeti Halottak Könyvében találhatjuk, amelyet a Kr. sz. VIII. században
jegyeztek le, de a szövege jóval korábbi szájhagyomány. Ez az írás a halál
utáni állapotot ismerteti, részletesen szól mindazokról az elemekről is,
amelyekről manapság a klinikai halálból visszatért emberek beszámolnak.
Önéletrajzi írásokban még Moody könyvének megjelenése előtt számolt be saját
halálközeli élményéről például az analitikus C. G. Jung (Emlékek, álmok,
gondolatok), a sarkkutató Richard Byrd (Egyedül), az angol írónő, Katherine
Anne Porter (Fakó ló fakó lovasa), a magyar írók közül pedig Móra Ferenc
(Amikor én az égben jártam).
A halálközeli élményekkel foglalkozó első írás 1892-ben
jelent meg Albert Heim svájci geológus profeszszor munkájaként, aki egy
szikláról lezuhanva a levegőben élte át ezt az élményt. Alpinista társaitól
harminc hasonló beszámolót gyűjtött össze. A jelenség értelmezésére vállalkozó
első hipotézis 1930-ban jelent meg, s a halálközeli élményt a halálfélelem
elleni védekező mechanizmusként értelmezte.
A jelenség napjainkban az érdeklődés előterébe került,
jórészt azért, mert megnőtt a halálközeli élményt személyesen is átélő emberek
száma. A Gallup Közvéleménykutató Intézet felmérése szerint az amerikai
lakosság 5 százaléka élte már át a halálközeli élmény valamilyen formáját, ami
csak az Egyesült Államokban nyolcmillió embert jelent. Az élmények
gyarapodásának oka elsősorban az újraélesztési technika fejlődése, másrészt
pedig az, hogy halálközeli élményt valójában nem csak a klinikai halál
állapotában lehet átélni. Ugyanilyen tapasztalatokat szerezhetnek életveszélyes
helyzetben levő, de azt testi károsodás nélkül túlélő emberek. Halálközeli
élmény átélhető bizonyos kábítószerek (elsősorban az LSD, a hasis és a
meszkalin), valamint bizonyos műtéti altatószerek (elsősorban a ketamin) hatására,
sőt, akár tudatosan, meditáció útján is. Maga a halálközeli élmény kifejezés
tehát pontatlan, de mivel már általánosan elterjedt, és nehéz más fogalommal
helyettesíteni, továbbra is ezt használják a jelenség leírására.
Utóhatások
Ez az élmény erőteljesen hat az átélőire, s nem egyszer
alaposan megváltoztatja a világnézetüket, a többi emberrel való kapcsolatukat,
a halálról, a túlvilágról, a vallásról kialakult nézeteiket. Ezek az utóhatások
majdnem annyira jellegzetesek, mint magának a halálközeli élménynek az
összetevői.
Bár az első napokban sokan sajnálják, hogy vissza kellett
térniük az életbe, rövidesen megerősödik bennük az az érzés, hogy életben
maradásuknak valamilyen célja volt. Gyakori, hogy felfokozott aktivitással
igyekeznek megtalálni a szinte ajándékként visszakapott élet értelmét. Sokan
karitatív tevékenységekbe kezdenek. Ez összefügg azzal is, hogy az életük
értékrendje átalakul. Például úgy érzik, hogy a siker, a pénz, a karrier
mulandó, s a szeretetet, a mások javára is fordítható tudást tekintik maradandó
értékeknek. Emberi kapcsolataikban erősödik az empátia és a tolerancia,
érzelmeiket főleg a mások iránti szeretetüket nyíltabban fejezik ki. Az
életszeretetük nő, és csökken öngyilkossági hajlamuk. Érdeklődésük a különféle
vallások tanításai felé fordul, elmélyül a vallásos hitük, de elutasítóbbá
válhatnak a dogmákkal szemben. Halálfélelmük enyhül, s növekszik a halál utáni
létezésbe vetett hitük.
A hiányzó oxigén
A halálközeli élményeket természettudományos, pszichológiai,
természetfeletti magyarázatokkal és kombinációikkal próbálják értelmezni.
A természettudományos magyarázatok jórészt a klinikai halált
kísérő élettani folyamatokra építenek. A szívműködés és a légzés megszűnésével
az agy nem jut elegendő oxigénhez, és felszaporodik az anyagcsere során keletkező
szén-dioxid. Több kutató szerint ezek a folyamatok idézik elő a halálközeli
élményeket. Ennek az elméletnek kísérletes bizonyítéka is van: önkénes
kísérleti személyekkel oxigénben szegény és szén-dioxidban gazdag levegőt
lélegeztettek be, s ezzel a halálközeli élmények számos elemét sikerült
előidézni. A nyolcvanas évek végére tisztázták a folyamat néhány részletét is:
az oxigénhiány és a széndioxid-túlsúly hatására nagy mennyiségben szabadul fel
az agyban az endopszichozin nevű polipeptid. Ennek elsődleges szerepe, hogy
bizonyos ioncsatornák zárásával megakadályozza, hogy az agy oxigénhiány miatt
károsodjon. E védekező reakció mellékhatásaként az endopszichozin izgalmi
állapotot vált ki azokon az agyterületeken, ahol megkötődik. Például a halántéklebeny
izgalmi állapota az emlékképek felidéződésével, a limbikus rendszer fokozott
aktivitása pedig eufórikus érzésekkel jár. Az agyműtétek véletlen tapasztalata
volt az a felismerés, hogy a testenkívüliség élménye bizonyos agyterületek
ingerlésével kiváltható. Különösen a halántéklebeny gazdag ilyen területekben.
Az elmélet összefoglalóan tehát azt állítja, hogy a halálközeli élmény az agy
oxigénszegénység miatti védekező mechanizmusának mellékterméke, egyes
agyterületek egyidejű izgalmi állapotának következménye. Feltételezhető az is,
hogy az endopszichozin felszabadulásnak az oxigénhiány mellett egyéb triggerei
is vannak - ez teszi érthetővé, hogy az ilyen élmények nemcsak a klinikai halál
biológiai folyamataihoz társulhatnak.
Míg a természettudományos magyarázatok elsősorban az élmény
kialakulásának biológiai hátterét tárták fel, addig a pszichológiai
magyarázatok a tartalmi elemek értelmezésében segíthetnek. Ezeknek az
elméleteknek az egyike C. G. Jung analitikus pszichológiájából indul ki. Jung
megfigyelte, hogy a világ különböző részein élőés egymással kapcsolatban
sohasem volt népcsoportok meséiben, mítoszaiban, mondáiban ugyanazok az elemek
ismerhetők fel. Ennek magyarázataként feltételezte, hogy az emberiségnek egy
általa kollektív tudattalannak nevezett közös sajátsága van, amelynek
szerkezeti elemei az úgynevezett archetípusokmindnyájunkban jelen vannak. Mivel
a halálközeli élmények hasonlóképpen a mesékhez, legendákhoz, mítoszokhoz
világszerte azonos elemeket tartalmaznak, feltételezhető, hogy ezek is
archetipikus eredetűek. A halálközeli élmények nagy mértékben hasonlóak a
születés élményéhez (áthaladás egy sötét csatornán, kiérkezés a fényre, más
emberek látása, egy másik világ megtapasztalása stb.), ezért - az egyik jungi
elmélet szerint - a klinikai halál állapotában a születés és a halál
archetípusa aktiválódik. A jelenséget az élet során szerzett tapasztalatok,
emlékek, kulturális ismeretek és a személyes tudattalanból származó vágyak,
fantáziák teszik egyénivé.
A természetfölötti magyarázatok a halálközeli élményt olyan
folyamatnak tekintik, amelynek során a lélek elválik a testtől. Mivel a Biblia
nem tartalmaz egyértelműen halálközeli élménynek tekinthető leírást, ezt az
értelmezést az egyházi körökben vitatják.
Napjainkban a kombinált magyarázatok terjedtek el a
legjobban. E nézetek képviselői szerint a különböző alapokra épülő elméletek,
magyarázatok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Tehát a halálközeli
élmény végleges formájának kialakulásában a biológiai folyamatoknak csakúgy jut
szerep, mint a pszichológiai, a kulturális és a transzcendens hatásoknak.
Kutatási irányok
A halálközeli élmények kutatói - többségükben orvosok és
pszichológusok - nemzetközi szervezetet (International Association of Near
Death Studies) alkotnak, amely kiadja Anabiosis című szaklapját. A kutatások fő
célja ma a jelenséget kiváltó és befolyásoló tényezők vizsgálata, az
értelmezések pontosítása. Az előbbi kutatások kapcsán kiderült, hogy a halál
közelébe kerülés módjától függően a halálközeli élményeknek két csoportja
különböztethető meg. Ha a klinikai halál hirtelen (például baleset,
szívinfarktus stb. során) következik be, a domináló elem a testenkívüliség
lesz. Ezzel szemben amikor az élmény átélését hosszabb betegség előzi meg,
gyakoribbak a víziószerű elemek (halott rokonokkal, vallási alakokkal való
találkozás).
A kultúraközi vizsgálatok a befolyásoló tényezők szerepére
mutatnak rá. Osis és Haroldson vizsgálatukban 442 amerikai és 435 indiai
beszámolót dolgoztak fel. A leírásokban szereplő vallási alakokat az
információközlők minden esetben a saját vallásuknak megfelelően nevezték meg.
Ez megerősíti más kutatók véleményét is, miszerint a halálközeli élmények
szerkezeti elemei állandóak, ám ezeket az egyén kultúrájának megfelelően
értelmezi.
Többen foglakoznak a gyermekek, az öngyilkosok és a
születésük óta vak emberek halálközeli élményeivel is. Mindezek mellett a
kutatók egyre jobban figyelnek az élmény utóhatásaira és ennek a
pszichoterápiában való felhasználására.
Az élmény elriaszt
Az öngyilkosság során halál közeli élményt átélőkről
kiderült, hogy szignifikánsan ritkábban kísérelnek meg újra öngyilkosságot,
mint azok, akik ilyen tapasztalatra nem tettek szert. Egyesek ezt a
tapasztalatot pszichoterápiás céllal használják. Ennek legegyszerűbb formája az
úgynevezett biblioterápia: e jelenséggel kapcsolatos beszámolókat olvastatnak a
páciensekkel. Eredményesen használják a halálközeli élményeket haldoklók és
gyászolók gondozása során is a megnyugvás, az elfogadás elősegítésére.
A halálközeli élmény mindmáig misztikus jelenségének
értelmezésben az elmúlt két évtized kutatásai egyre mélyebbre jutottak.
Bizonyos elemeinek (például a testenkívüliségnek, az érzékszerveken kívüli
érzékelésnek) a teljes magyarázata még a jövő feladata.
Dr. Pilling János pszichiáter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése