index
2013. 08. 13.
Az agytevékenység extrém mértékű
kisülése állhat a halálközeli élmények hátterében, legalábbis amerikai
neurológusok patkánykísérletei szerint. Azt viszont továbbra sem tudhatjuk,
hogy beelektródázott laboratóriumi rágcsálók is találkoznak-e szeretteikkel,
miután feláldozzák őket a tudomány oltárán.
Tudományos beszámolók, X-Akták-epizódok
és ezoterikus kiadványok, bár nagyon eltérő mélységben, de némiképp
hasonlóképpen írják le az úgynevezett halálközeli élményeket. A visszatérő
motívumok között ott van a fény a sötét alagút végén, az elhunyt rokonokkal
való találkozások, a korábban nem tapasztalt béke és nyugalom érzése. A
klinikai halál állapotából visszatérők közül sokan úgy gondolják, hogy a
mennyországba nyertek bepillantást. Az élmények gyakran sorsfordító erejűek,
akár egy ateista
idegsebészt is a spiritualitás felé fordíthatnak.
A University of Michigan kutatói ennek
az élményegyüttesnek a biológiai hátterét próbálják megérteni. „Ha a
halálközeli élmények az agyból származnak, annak kell, hogy legyenek mérhető
jelei a szívmegállás pillanatában” – mondta a Shotsnak a
kutatásvezető Jimo Borjigin.
Mivel ez a fajta vizsgálat haldokló
embereknél nehezen lehetséges (bár nem példa
nélküli), a neurológus kutatók patkányokon tanulmányozták a
haldoklás közben lejátszódó agyi folyamatokat. A kísérleti állatok agyába hat
elektródát ültettek, halálos injekciót adtak nekik és várták az
agytevékenységről tudósító elektromos jeleket.
Nem hiába: közvetlenül azután, hogy a
patkányok szíve megállt, az agytevékenységben kisülés történt. Mintha az elme
túlpörögne, a szokásos tudattevékenység sokszorosát mutató jeleket produkálva,
ami összefüggésben állhat a tudattevékenységgel. Ez a tudati hiperaktivitás kb.
fél percig tartott.
„Le voltunk nyűgözve” – mondta a
kutatásvezető. A hipertudat elektromos jelei jól megfeleltethetőek a klinikai
halál állapotából visszatérő emberek beszámolóinak, akik a valóságosnál sokkal
intenzívebb élményekről beszélnek. Borjigin szerint ez a nagyon intenzív
álomhoz hasonló jelenség az elme vészhelyzeti reakciója, amikor az agy
megpróbál jelentést találni a neuronok vészjelzéseiben. „A halálközeli élmény
talán nem más, mint annak a mellékhatása, hogy az agy megpróbálja megvédeni
magát.”
A kísérletet ugyan állatokon végezték
el, a kutatócsoport szerint az eredmények azt is segíthetnek jobban megérteni,
hogy mi történik az emberekkel a szívmegállás után. Borjiginék úgy gondolják,
rátaláltak a halálközeli élmények neurológiai alapjaira: „minden az elmében
történik a szívmegállás utáni rövid periódusban” – összegezte
végkövetkeztetését a kutatásvezető.
Bár korábban nem voltak ennyire
részletes neurológiai szintű adatok a meghalás közbeni folyamatokról, a független
kutatók egy része egyelőre elég szkeptikus és megkérdőjelezi, hogy mennyiben
lehet a patkánykísérletekből emberi bio-pszichológiai folyamatokra
következtetni. „Semmiféle bizonyítékunk nincs arra, hogy a patkányoknak vagy
bármilyen más állatfajnak lennének halálközeli élményei” – mondta erről Sam
Parnia, a haldoklás és a halálközeli élmények kutatója. A
patkánykísérletek valószínűleg még csak az egyik első lépést jelentik a
meghalás neurológiai alapjainak megértésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése