| 2009. 11. 05.,
Ez a cikk 4 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Arról eddig is rengeteg beszámolót halhattunk, mit éltek át a klinikai halál állapotából visszatérő személyek, az újraélesztés pillanatai előtt. Egy új nemzetközi kutatás azonban ezeknek a halálközeli élmények segítségével tényeket igyekszik felállítani a halál folyamatáról.
HALÁLKÖZELI ÉLMÉNYEK - AZ AGYUNK TERMÉKEI?
Fény, alagút, földön túli béke
A klinikai halál állapotába került, majd újraélesztéssel "visszahozott" emberek a világ minden táján nagyon hasonló élményekről számolnak be. A legtöbben felvillanó képeket látnak saját életükből, de gyakori látomás az is, hogy sötét alagúton haladnak végig, melynek végén szikrázó fény vár rájuk. Az újraélesztettek általában földöntúli békességet élnek át: megszűnik minden rossz érzésük, halálfélelmük pedig eltűnik.
Néhányan a testen kívüliség állapotát megtapasztalják - a most induló kutatás számára ők szolgáltathatják a legizgalmasabb információkat. "A legtöbb ember, ha a halálra gondol, általában egy pillanatot ért alatta, pedig vizsgálataink szerint az életből való kilépés egy folyamat, amely a szív leállásával kezdődik" - nyilatkozta az msnbc.com - nak a kutatás vezetője, a brit dr. Sam Parnia, aki jelenleg a New Yorki Weill Cornell Orvosi Központ munkatársa.
A kutatást vezető orvos elmondta: céljuk, hogy tudományosan is megalapozzák a klinikai halálból visszatértek élményeit - azokat a beszámolókat, amikor az illető a klinikai halál állapotában a tudatánál volt, látta például a szervezete újraindításán igyekvő orvosokat. A halál folyamatának megértésén túl a kutatással sikerülhet új ismereteket szerezni arról is, hogy lehetne hatékonyabban életet menteni.
A mennybe mentek
Sokak szerint a halálközeli élmények a mennyország létezésének egyértelmű bizonyítékai. Mások azt állítják, hogy a látomás csupán a haldokló agy játéka, melynek oka az oxigénhiány, és a szén-dioxid mennyiségének emelkedése a vérben; a békesség érzéséért a stresszhelyzetben felszabaduló endorfinok felelősek, az alagút-élményt pedig a látásért felelős agykéregrész megzavart működése hozza létre.
Az mnsbc.com felidézi egy baptista vallási vezető, Don Piper esetét, aki 20 évvel ezelőtt Ford Escortjával egy kamionnal karambolozott Texasban egy hídon. "Azonnal meghaltam" - meséli Piper. A kiérkező rohammentő nem érzékelt nála életjelet. Holttestét egy ponyvával takarták le, amíg az igazságügyi orvos szakértőre várakoztak. Másfél órával a halál beállta után Piper egyik társa imádkozni és énekelni kezdett mellette - és Piper vele énekelt. "90 perc a mennyországban" (90 Minutes in H
A klinikai halál állapotába került, majd újraélesztéssel "visszahozott" emberek a világ minden táján nagyon hasonló élményekről számolnak be. A legtöbben felvillanó képeket látnak saját életükből, de gyakori látomás az is, hogy sötét alagúton haladnak végig, melynek végén szikrázó fény vár rájuk. Az újraélesztettek általában földöntúli békességet élnek át: megszűnik minden rossz érzésük, halálfélelmük pedig eltűnik.
Néhányan a testen kívüliség állapotát megtapasztalják - a most induló kutatás számára ők szolgáltathatják a legizgalmasabb információkat. "A legtöbb ember, ha a halálra gondol, általában egy pillanatot ért alatta, pedig vizsgálataink szerint az életből való kilépés egy folyamat, amely a szív leállásával kezdődik" - nyilatkozta az msnbc.com - nak a kutatás vezetője, a brit dr. Sam Parnia, aki jelenleg a New Yorki Weill Cornell Orvosi Központ munkatársa.
A kutatást vezető orvos elmondta: céljuk, hogy tudományosan is megalapozzák a klinikai halálból visszatértek élményeit - azokat a beszámolókat, amikor az illető a klinikai halál állapotában a tudatánál volt, látta például a szervezete újraindításán igyekvő orvosokat. A halál folyamatának megértésén túl a kutatással sikerülhet új ismereteket szerezni arról is, hogy lehetne hatékonyabban életet menteni.
A mennybe mentek
Sokak szerint a halálközeli élmények a mennyország létezésének egyértelmű bizonyítékai. Mások azt állítják, hogy a látomás csupán a haldokló agy játéka, melynek oka az oxigénhiány, és a szén-dioxid mennyiségének emelkedése a vérben; a békesség érzéséért a stresszhelyzetben felszabaduló endorfinok felelősek, az alagút-élményt pedig a látásért felelős agykéregrész megzavart működése hozza létre.
Az mnsbc.com felidézi egy baptista vallási vezető, Don Piper esetét, aki 20 évvel ezelőtt Ford Escortjával egy kamionnal karambolozott Texasban egy hídon. "Azonnal meghaltam" - meséli Piper. A kiérkező rohammentő nem érzékelt nála életjelet. Holttestét egy ponyvával takarták le, amíg az igazságügyi orvos szakértőre várakoztak. Másfél órával a halál beállta után Piper egyik társa imádkozni és énekelni kezdett mellette - és Piper vele énekelt. "90 perc a mennyországban" (90 Minutes in H
eaven) címmel később könyvet jelentetett meg, amelyben arról írt, hogy halála után egy hófehér gyöngyökkel kirakott kapunál találta magát, körülötte ismerős hívők, akik olyan énekeket énekeltek, amelyeket korábban a földön nem hallott.
Testen kívül
A klinikai halál állapotába kerülők mintegy 10 -20 százaléka él át halálközeli élményt, a testen kívüliség élményéről azonban csak csekély hányaduk számol be. Többnyire úgy írják le, hogy szívük leállta után felülről szemlélték saját magukat és a körülöttük történő eseményeket: így, aki például otthonában került a klinikai halál állapotába, az látta ijedt családtagjait, az érkező mentősöket, sőt, akár olyan eseményeket is, amelyek más helyiségben történnek.
Ismert például egy magyar férfi beszámolója, aki Hollandiában esett át szívinfarktuson, és került a klinikai halál állapotába. Ez a szállodai szobájában történt. Újraélesztése után elmondta, hogy látta, amikor a szálloda előterében az egyik érkező mentős letérdelt, és bekötötte a cipőfűzőjét, valamint visszaidézte a körülötte folyó beszélgetés néhány részletét. Ami azért különösen meglepő, mert ez az ember nem beszélt hollandul, a klinikai halál állapotában viszont ez nem jelentett problémát.
Hiányoznak a tudományos magyarázatok
A testen kívüliség állapotáról az újraélesztett ember sokkal többet tud, mint az orvos, olyasmit is, amit esetleg ő soha nem is fog tudni - ezért is különösen izgalmas az orvostudomány számára a klinikai halál állapotán étesett páciens. Dr. Sam Parnia kutatásait öt évvel ezelőtt Nagy-Britanniában kezdte. Akkor 13 angol kórházban helyeztek el bizonyos jelzéseket az épületek különböző pontjain, melyek csak felülről voltak láthatók (pl. egy háromjegyű számot írtak a műtőlámpa tetejére). Az egyéves kutatás tapasztalataiból Parnia "Mi történik, amikor meghalunk" címmel írt könyvet.
Testen kívül
A klinikai halál állapotába kerülők mintegy 10 -20 százaléka él át halálközeli élményt, a testen kívüliség élményéről azonban csak csekély hányaduk számol be. Többnyire úgy írják le, hogy szívük leállta után felülről szemlélték saját magukat és a körülöttük történő eseményeket: így, aki például otthonában került a klinikai halál állapotába, az látta ijedt családtagjait, az érkező mentősöket, sőt, akár olyan eseményeket is, amelyek más helyiségben történnek.
Ismert például egy magyar férfi beszámolója, aki Hollandiában esett át szívinfarktuson, és került a klinikai halál állapotába. Ez a szállodai szobájában történt. Újraélesztése után elmondta, hogy látta, amikor a szálloda előterében az egyik érkező mentős letérdelt, és bekötötte a cipőfűzőjét, valamint visszaidézte a körülötte folyó beszélgetés néhány részletét. Ami azért különösen meglepő, mert ez az ember nem beszélt hollandul, a klinikai halál állapotában viszont ez nem jelentett problémát.
Hiányoznak a tudományos magyarázatok
A testen kívüliség állapotáról az újraélesztett ember sokkal többet tud, mint az orvos, olyasmit is, amit esetleg ő soha nem is fog tudni - ezért is különösen izgalmas az orvostudomány számára a klinikai halál állapotán étesett páciens. Dr. Sam Parnia kutatásait öt évvel ezelőtt Nagy-Britanniában kezdte. Akkor 13 angol kórházban helyeztek el bizonyos jelzéseket az épületek különböző pontjain, melyek csak felülről voltak láthatók (pl. egy háromjegyű számot írtak a műtőlámpa tetejére). Az egyéves kutatás tapasztalataiból Parnia "Mi történik, amikor meghalunk" címmel írt könyvet.
A most indult kutatásban 25 amerikai és európai kórház vesz részt, az eredményeket legkorábban három év múlva ígérik. A kutatásban résztvevők kétféle módon vizsgálódnak majd: egyrészt a klinikai halál állapotába került betegnél egy speciális eszközzel mérik a szív leállta után az agyba kerülő oxigén mennyiségét. Másrészt a kórházak súlyos szívbetegeket ápoló részlegein az ágyak fölé olyan szekrényeket szerelnek, amelyek tetején kis képek láthatóak. A képek csak testen kívüli állapotban pillanthatók majd meg.
[origo]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése